Réka baba története

A mi kis Manónk nem akkor jött, amikor terveztük, de így is tökéletes majdnem minden. Hosszú készülôdés elôzte meg az érkezését, az egész család izgult már, hiszen elsô unoka, elsô dédunoka (kivéve apósom anyukájánál). Minden elô volt készítve a mi kis Réka babánknak.

A párommal már 2007-ben eldöntöttük, hogy babát szeretnénk és jó lenne, ha tavaszra születne, hogy minél könnyebb legyen az öltöztetés és a lakás hôjének beállítása. Rékának már ekkor önálló akarata volt és azért sem fogant meg. 2008 elején belefogtunk a házunk teljes felújításába. Szigetelés, újravakolás, betonozás, fûtés, burkolás és festés.
Már javában kint laktunk az alsó épületben, mikor vettem egy tesztet és pozitív lett. Ekkor már volt miért csinálni a dolgunk. Három nap a munkahelyen reggeltôl estig, majd kettô itthon a felújításon. Közben lezavartunk egy gyors és egyszerû polgári esküvôt.
Szépen kerekedtem és szerencsém volt, mert úgy telt el a terhesség hogy semmi rossz élményem nem volt. Hacsak nem az orvosi vizsgálatok miatt, de az meg szükséges rossz. A 36. hétig dolgoztam a munkahelyemen, közben itthon is kész lettünk és boldogan vártuk Rékát! Ám ô nem akart megszületni, így be kellett feküdnöm a kórházba, pont karácsony elôtt hétfôn. Innen kezdôdtek a szörnyûségek. A család itthon, én meg ott egy igénytelen helyen összezárva mindenféle emberrel.
Szerencsére volt egy értelmes szobatársam is, de ô is hamarabb ment el szülni, mint én. Már kiszáradt az összes könnycsatornám, annyit sírtam, mikor jött az ügyeletes orvos és azt mondta, hogy pakoljak és menjek a szülôszobára, mert megindítja a szülést. A bent töltött öt nap alatt csupa rossz élményem volt, de azokat most nem részletezem. Sajnálni tudom csak azokat az egészségügyi dolgozókat, akikben annyi emberség sincs, hogy karácsonykor egy terhes nô férjét elküldik a kórházból. Szóval fülig érô szájjal, az örömtôl sírva pakoltam és hívtam a férjem, hogy készüljön, mert szülünk. Aki szült, tudja, hogy mi következett az elôkészítôben. Megérkezett az én hôs férjem is és folyamatosan mellettem volt, fogta a kezem és erôt adott. A fájások viszont nem jól jöttek és a pici szíve lelassult. Nyomás a mûtôbe, aminek szintén örültem, mert nekem elég fájdalmas volt a szünet nélküli méhösszehúzódás.
És végre 2008. december 26-án 15 óra 25 perckor megszületett Réka 3700 grammal és 54 cm-rel. Semmi nem érdekelt, se fájdalom, se a remegés, semmi, csak hogy megvan és családként élünk tovább. És ha minden jól megy, akkor mehetünk is haza pár nap múlva. Nagyon megviselt, hogy ilyen sokat külön kellett lenni a férjemtôl.
A következô egy hónapban minden álomszerû volt a babával. Evett, aludt, büfizett, kakilt, gyönyörûen gyarapodott.
Majd egyszer csak egy napon át ordított, mire kihívtuk az orvost, aki szélcsôvel könnyített rajta és nem mellesleg megfertôzte rota vírussal. A védôoltás 36.000 Ft, nulla TB támogatással. Ezen túlestünk és minden visszaállt, újra egy kis tündér lett Réka. Evett, aludt, büfi, de már nem kakált és most két hónaposan mindent kipróbáltunk, de a kaki nem jön magától.
Csattanó nincs és még biztosan lesz folytatás. Ma túl vagyunk egy szörnyû éjszakán és egy nehéz napon. Most elaludt, de ki tudja mi lesz ezután!? Ami aggasztó, hogy Réka nem mondható hasfájósnak, mert ha minden rendben, akkor nem sír, nem szenved, de ki mondja meg hogy mi a baja, most amikor nyûgös és még én, az anyukája sem tudom megnyugtatni?

(A cikket beküldte: kata1981)

Ajánld ezt a cikket ismerôseidnek!

Lili születése
Az biztos, hogy én soha az életben nem fogom elfelejteni azokat a rémes képeket, s azt a "Kiváló baba-mama kórházat"! A... (tovább)

Máté érkezése
Egy nehéz terhesség 35. hetében kellett megszületnie a kisfiamnak. Szeretném megosztani veletek a történetét, ami számomra... (tovább)

FIGYELEM!
Egy nagyon rövid kérdőív kitöltésével LCD televíziót vagy vásárlási utalványokat nyerhetsz!
Ha időben jelentkezel a játékra, nyerési esélyed többszörös lesz!
Kattints a képre, és regisztrálj, hogy nyerhess!