Kategória: Szüléstörténetek

Olivér születése

Nagyon boldog vagyok, semmihez sem fogható az az érzés, amikor egy nőből anya lesz. Abban a pillanatban, felelősséget vállalsz valakiért, aggódsz érte, nehogy beteg legyen. 2008.10.11-én ez megadatott Nekem. Anya lettem.
Ha a kisfiam reggel felébred, és Rám mosolyog, onnan már tudom, hogy ez a nap is boldogan kezdődik.


Szerencsésnek mondhatjuk magunkat a párommal, mert ahogy elterveztük, hogy kisbabát szeretnénk, pár hónap múlva, már pozitív terhességi tesztet tartottam a kezemben.
Nagyon boldog voltam, minden gondolatom a baba körül forgott. Nagyon jól éreztem magam a terhességem alatt, elkerült minden rosszullét, de azért a 8. hónaptól a lábvizesedés, meg a derékfájás megnehezítette a napjaimat.
Nagyon vártam már, hogy a kicsi világra jöjjön.
Volt fogadott orvosom, aki szülés előtt 2 héttel, közölte, ha akkor szülök, mikorra ki vagyok írva (október 5.), akkor nem tud bejönni a kórházba, mert szabadságon lesz. Na én akkor nagyon megijedtem, hogy akkor most mi lesz, mert minden bizodalmam ebben az orvosban volt.
Eljött az október 5-e, semmi jelét nem éreztem, hogy én ma szülni fogok. A kórházi csomagom már 2 hete össze volt csomagolva. Délután eszembe jutott, hogy ma még nem is nagyon mozgott a baba. Gondoltam majd este, ha fürdök, akkor mindig szokott rugdosni. De nem így történt. Nagyon megijedtem, mert akárhogy nyomkodtam a hasam, nem történt semmi. Szóltam a páromnak, azonnal fogta a csomagom, és indultunk a kórházba. Ott megvizsgált az ügyeletes orvos, szívhangot néztek, és akkor nyugodtam meg, amikor hallottam a kicsi szívdobogását. Utána csináltak NST-t is, és mondták hogy minden rendben van, csak pihenésre van szükségem. Benn tartottak a kórházban, mert lejárt a terminusom. Ez volt vasárnap este.
A következő hét elég unalmasan telt, vizsgálatok minden nap, de nem történt semmi...Csütörtökön mondtam az orvosomnak, hogy indítsa be a szülést.
Megbeszéltük, hogy pénteken este, az ügyeletes orvos, felhelyez majd egy kúpot, aminek méhszájtágító hatása van.
Péntek este egy percet nem aludtam, csak arra tudtam gondolni, hogy hamarosan kezemben tarthatom a kisfiam. 22 óra helyett éjfélkor kaptam meg a kúpomat, addig végig hallgattam 2 szülést, és elgondolkodtam, hogy milyen fájdalmak elé fogok nézni.
4 óráig a szülőszobában kellett feküdnöm, de már nagyon felkeltem volna onnan..elkezdődtek a fájások, a szülésznő meg elég bunkó módon még Rám is szólt, hogy ne fészkelődjek annyit..hál isten ő 6 órakor hazament, és jött egy nagyon megértő, segítőkész szülésznő.
Mikor felkelhettem, előkészítettek, beöntés stb.
Utána hívtam a páromat, hogy jöhet be a kórházba.
8 órakor megérkezett a fogadott orvosom, és burkot repesztett, nekem az is fájt. Sétálgattam, jöttek a fájások, közben próbált a szülésznő kézzel tágítani. Iszonyatosan fájt.
A párom végig mellettem volt, sokat segített, masszírozta a derekamat, próbálta elterelni a figyelmemet a fájásokról. Sokat tusoltam, a meleg víz enyhítette a fájdalmakat.
Egyszer csak éreztem, hogy valami feszít odalent, és szóltam a szülésznőnek. Mondta, hogy feküdjek fel a szülőágyra, megvizsgált, és mondta, hogy akkor most szülünk. Szólt az orvosomnak.
Ez volt 3/4 1-kor. Először egymás után háromszor kellett nyomnom. Mondta a szülésznő, hogy milyen sok haja van. Gondoltam magamban, milyen jó neki, hogy ezt láthatja, én meg még nem.
Utána mondta az orvos, hogy túl közel van a kicsi feje, a köldökzsinórhoz. Erre nagyon ideges lettem, nehogy valami baja legyen a kicsinek. Minél hamarabb meg akartam szülni a kicsit.
Mondta az orvos, hogy még 3 fájást megvárunk, utána nyomjak. A 3. nyomásra megszületett az én kincsem, fél 2-kor 3550 grammal, és 50 cm-rel. Nagyon sírt, sosem felejtem el a pillanatot, amikor megláttam, minden fájdalmat, amit addig éreztem, elfeledtette Velem! Olyan csodálatos érzés volt, semmihez sem fogható. Párom elvágta a köldökzsinórt, utána elvitték lefürdették, a páromat nagyon irigyeltem, hogy ő ezt mindet láthatja.
Engem összevarrtak, utána megint láthattam az én mindenemet! Nekem könnybe lábadt a szemem akkor, és most is mikor ezeket a sorokat írom.
Jövő hónapban lesz egy éves a kisfiam, de a születése napjára úgy emlékszem, mintha tegnap történt volna.
Az én életemben két szerelem van, az egyik a párom, a másik a kisfiam!
(A cikket beküldte: Maryenn24)



Ajánld ezt a cikket ismerőseidnek!

E-mail címed:
Ismerősöd e-mail címe:


Kisfiunk hosszú útja!
2009. 06. 27-én 19 órakor bementünk a kórházba (28-ra voltam kiírva), mert úgy éreztem itt az idő. Felmentünk a szülőszobára, ahol megvizsgált az épp ügyeletes orvos és azt mondta, ne menjek haza, de szerinte ma még nem lesz baba. »

Szex pocakosan
A várandós nő első gondolata a gyermekáldás örömén túl, hogy most aztán soha többet szex… Ami talán érthető is, hiszen az első trimeszter tele lehet olyan áldásokkal, amit egy férfi biztos nem élne túl, nekünk, nőknek ellenben még mosolyogni is kell! :) »


Amennyiben még nem tetted meg, most feliratkozhatsz heti hírlevelünkre, melyben a anyaleszek.hu weboldalra felkerült friss cikkekről tájékoztatunk. Itt add meg e-mail címed:
Iratkozz fel friss cikkeinket tartalmazó RSS csatornánkra: http://www.anyaleszek.hu/rss



Minden jog fenntartva © 2012, www.anyaleszek.hu | Médiaajánlat | Jogi nyilatkozat | Kapcsolat: info (kukac) anyaleszek.hu