|
Kategória: Szüléstörténetek Egy Élet kezdete...A terhességem gondtalan volt, leszámítva a vizesedést, és a nagy pocakot. Legbelül már a 36. héttől vártam a szülést, de valahogy nem akart eljönni. Közeledve a 40. héthez már egyre türelmetlenebbül vártam, hogy eljöjjön a nagy nap. Betöltöttem a 40. hetet, és még mindig semmi... A másnaphoz viszont teljesen másképp álltam...Felvettek osztályra, és a szülésznő ismerősöm várt a szülőszoba előtt, akinek nagyon örültem, és egyúttal hatalmas kő esett le a szívemről, hogy legalább ő ott van, ha már a fogadott orvosom nem, aki szabadság miatt nem volt azon a héten. Megvizsgáltak, már bő négyujjnyira nyitva volt a méhszájam. Közölték a várva várt hírt: 1 órán belül ANYA leszek! Negyedóra múlva megint jöttek vizsgálni, addigra már eltűnt a méhszájam. Bekötöttek oxytocint, majd burkot repesztettek, ami direkt kellemes volt. Néhány perc után éreztem, hogy nyomnom kell. Hívtak egyből egy kollégát, aki segített a picinek elindulni a nagy útra. Abban a pillanatban megállt bennem minden, majd egy hatalmasat nyomtam, és éreztem, ahogy az a kis test kicsúszik belőlem, és megkönnyebbülök. Egyből fölsírt, én pedig próbáltam feljebb ülni, hogy mielőbb meglássam. Mivel Őt nem láttam, kinéztem az apukájára, akinek a szemei könnybe lábadtak a meghatódottságtól, és elismerően tekintett vissza rám. A következő pillanatban pedig megláttam ŐT! Kékeslila volt és mázas, itt-ott véres, de a mi fiunk volt, aki számunkra a legcsodálatosabb volt! Hosszú percekig csak simogattam és puszilgattam a csupasz kis testét a mellkasomon, majd elvitték lemérni, stb. Mikorra visszahozták, már engem is összevarrtak (nekem fájt), majd az azt követő 2 órában megszűnt a világ, és mi hárman voltunk a legboldogabbak :) Az ügyeletes orvos előtt le a kalappal, hogy így besaccolta azt az 1 órát, és a szülésznő előtt is, aki olyan volt, mintha az anyám lett volna velem! Összességében nagyon pozitív élmény volt számomra a fiam születése, aki most már majdnem 4 hónapos, és a világ legjobb babája, akit az első perctől fogva imádunk! (A cikket beküldte: smukky)
|