Duciterhesség és szülés

Bár már hét éve házasok voltunk a férjemmel, én úgy éreztem, az életünk teljes a munkával és a kutyáinkkal. Az ismerôsök közül sokan összesúgtak már a hátunk mögött, és gonosz pletykák is szárnyra keltek, én mégis úgy gondoltam, akkor legyen gyerekem, ha már minden gondolatom körülötte forog, ha nem fontosabb már az újságírás, a kutyatenyésztés, egyszóval semmi. S bevallom, súlyfeleslegem miatt féltem is egy kicsit a terhességtôl, a szüléstôl...

Aztán megszûnt a lap ahol dolgoztam, s én egy állatorvos barátnômnél helyezkedtem el asszisztensként. Mentek a hónapok, közben iskolába is jártam, s azon vettem észre magam, hogy egyre gyakrabban nézem meg a babakocsit tologató anyukákat, s elmélázok azon, vajon kire hasonlítana a gyerekünk.

Az utolsó vizsgák után megkérdeztem a férjemet, mit szólna, ha nem szedném tovább a gyógyszert. Megegyeztünk, de ilyen gyors sikerre nem számítottunk. Október 13-án két hetes kimaradás után vettem egy tesztet, s kiderült, babát várunk! Amíg a teszt eredményére vártam, elég vegyes érzelmek cikáztak bennem. Nem is tudtam, hogy az egy vagy a két csíknak örülnék jobban. Annyira gyorsan jött mindez, fôleg, hogy mindenki azzal riogatott, hogy a súlyom miatt nehezen, vagy egyáltalán nem fogok teherbe esni.

Elmentem egy ismerôs orvoshoz, aki UH-ra küldött, mert a vastag hasfalon át nem tudott semmit kitapintani. Elôször az UH sem mutatta, de a vizsgálatot végzô hölgy nagyon aranyos volt, és átvitt Dr. Orosz László adjunktushoz, aki hüvelyi UH-t végzett. Mikor mondtam, hogy a teszt kimutatta a terhességet, azt ígérte, addig keres, míg nem talál valakit. Őszinte mosoly volt az arcán, amikor felém fordította a monitort.

Könnyes szemmel mentem ki a Férjemhez, és a kezemmel mutattam, hogy milyen picike, de ott van a baba,és már öt hetes!Azt is rögtön eldöntöttük, hogy a kedves orvos magánrendelôjébe megyek. Pont a születésnapom volt, november 17-e, amikor elôször mentem vizsgálatra. Kaptam egy UH képet, tegyem el emlékbe, ez lesz majd a fotóalbum elsô darabja. :-) Semmitôl sem tiltott el az orvos, csak azt kérte, hogy mivel 100 kg fölött kezdtem a terhességet, ne jöjjön fel több a végére 6-8 kg-nál. A kórházban csináltunk pár vizsgálatot, de semmi kórosat nem találtak, kivéve a toxoplazmát, amit a vérvétel mutatott ki. Ez egy fertôzés, amit valószínûleg az állatorvosnál szedtem össze cicáktól. Gyógyszeresen kezeltek, és gyakran csináltak UH-ot, hogy lássák, minden rendben van-e a babával, nem e károsodik a szíve, a nyaki csigolyája.
Akkor lélegezhettünk fel kicsit, amikor az AFP normális értékeket mutatott. Már a 20. héten tudtuk, hogy kisfiunk lesz, és azt is, hogy harántfekvésben van, s bármennyit mocorog, mindig abba a vonalba fekszik vissza. Számítottunk a császármetszésre, de azért végigcsináltuk a felkészítô tanfolyamot.

És eljött a nagy nap, a kiírt idôpont elôtt két nappal, mert hétvége következett. Bár ha simán szülök, akkor is meg lett volna idôre, mert a császár elôtti napon elment a nyákdugó. Megkaptam a beöntést és még ami ezzel jár, majd oxitocinra kötöttek. A mûtôben egybôl sikerült a gerincérzéstelenítés, s már csak azt láttam, jónéhányan állnak körülöttem. Volt néhány kellemetlen pillanatom, amikor az agyamban is tudatosult, hogy melltôl lefelé nem tudok mozdulni. A párom addig csak a mûtô ajtóban állt, az aneszteziológus mondta neki, üljön le a fejemhez és beszéljen hozzám. Aztán a dokim mondta, hogy álljon közelebb hozzá, hogy láthassa, hogyan emeli ki a fiát! A párom szerint csodálatos volt látni, ahogy az orvos egyik kezével kiemeli a babát, és ugyanazzal a mozdulattal már pörgeti is a tenyerén, mert 4X volt a nyaka körül, 1X a válla alatta köldökzsinór. Nem is sírt fel azonnal, két perc kellett, hogy magához térjen. Éppen csak megsimogathattam, el is vitték tôlünk, és sajnos az ôrzôben is csak egy percre hozták fel. Igazán csak másnap láttam. Tehát 2000. június 1-én 9:39-kor megszületett Gyöngyösi Bence Richárd, 3400 grammal és 50 cm-el. Mindez úgy, hogy közben én egyetlen kilót sem híztam, sôt 13 kg-al könnyebben jöttem haza a kórházból. Ezzel még nem ért véget a történetünk, a kórházi napokról majd legközelebb...

(A cikket beküldte: siti)

Ajánld ezt a cikket ismerôseidnek!

Simon megérkezett
Egész életemben egy dolog vezérelt. Boldog családban élni. Rendes férj, legalább egy gyerek, lakás kocsi, azaz maga a... (tovább)

Mamatesttartás
Kényelmesen, pocakosan is Ahogy a kismama hasa egyre nehezebbé válik, egyre gyakrabban érzi magát fáradtnak. A szív és a... (tovább)

FIGYELEM!
Egy nagyon rövid kérdőív kitöltésével LCD televíziót vagy vásárlási utalványokat nyerhetsz!
Ha időben jelentkezel a játékra, nyerési esélyed többszörös lesz!
Kattints a képre, és regisztrálj, hogy nyerhess!