Ahol az ég és a föld összeért...

Szeretném veletek megosztani Kevin baba születésének történetét. Nagyon fájt, de a kisfiamat még egyszer ugyanígy megszülném.
Imádtam a terhesség minden percét, úgy ahogy most az anyaságot is. És büszke vagyok magamra, hogy természetesen, fájdalomcsillapító nélkül csináltam végig, vagyis csináltuk a kisfiammal.

Életem legcsodálatosabb és egyben legfájdalmasabb élménye 2009. március 28-án, éjjel 1/2 2-kor kezdôdött a váci kórházban.
Kisfiammal március 27-re voltam kiírva, de nem történt semmi, ezért úgy döntöttünk a párommal hogy másnap befekszem a kórházba és 2 nap múlva megindítják a szülést. 29-én hajnali 1/2 2-kor tíz perces fájásokkal jelezte a manókánk, hogy szeretne látni kívülrôl is. Szóltam a nôvérnek, aki azt mondta, hogy feküdjek, mert el fogok fáradni, mondtam oké, és felhívtam anyukámat aki megnyugtatott hogy ez a fájás már nem fog elmúlni és indulnak ha komolyra fordul a helyzet (Siófokról).
Közben szóltam a páromnak is, hogy még nem kell indulnia csak tudja, hogy valószínû ma találkozunk a pici manókánkkal. Teltek a 1/2 órák és a fájások lecsökkentek 6, illetve 2 percesekre. 4 óra volt mikor szóltam a nôvérnek, aki átkísért a szülôszobára, ekkor a párom már úton volt. Ezek a percek voltak a legnehezebbek, mert szinte sokkolt az a fájdalom amit éreztem. Nem volt fogadott orvosom, sem szülésznôm. Az ügyeletes szülésznô megvizsgált, és rá kötött ctg-re, én csak ültem és túléltem az erôsödô fájdalmakat, A párom végre megjött. Akkor éreztem, hogy kicsit visszajött az erôm.
1/2 5-tôl 1/2 7-ig apa masszírozott, ha fájt és hozott nekem inni, ami nagyon jólesett, végig ültem mert rá sem tudtam gondolni arra, hogy álljak vagy mozogjak. Rettenetes álmosságot éreztem és komolyan aggódtam, hogy nem lesz erôm segíteni a babának a kitoláskor. Hányinger, álmosság, sírni akarás, szomjúság, félelem, fáradság, ezeket éreztem ebben a bô két órában. 7-kor mûszakváltás, és az addigi szülésznô elköszönt és átadott annak a szülésznônek, kivel a szülésfelkészítôn találkoztam és nagyon szimpatikus volt már ott is, sôt az az orvos lett az ügyeletes, akinél én szülni szerettem volna, Dr Félix János.
Bíztam a tudásában és a tapasztalatában és megnyugtatott a jelenléte, ahogy a szülésznôé is. Csak a baba hiányzott, és meg is tett mindent hogy csatlakozzon hozzánk. Fájások jöttek én fáradtam, burkot repesztettek, közben bekötötték az infúziót, hogy egy kicsit gyorsítsuk meg a dolgot. Csöpögött az infúzió, közben kényelmesen felfeküdtem az ágyra, párna megigazítva, és jött a fájás, átlélegeztem, és csak arra gondoltam, hogy minden egyes fájdalom segít a babónak lejjebb jutni, doktor úr megvizsgált fájás közben, na én akkor szerettem volna befejezni az egészet és gyerekkel a hasamban haza menni és aludni.
8-kor felgyorsultak az események... Egyik pillanatról a másikra jött a tolófájás, ami nagy megkönnyebbülést jelentett nekem is és apa ujjainak is. Azt éreztem hogy nyomnom kell, a párom szaladt a dokihoz, hogy kezdôdik. Villámgyorsan szétkapták alattam az ágyat, felkötötték a lábam, és instrukciókat adtak: ha jön a fájás vas (nem apa keze) megszorít, szem becsuk, fej elôre és lefelé nyom. Oké csináltam, úgy ahogy mondták, nyomtam, szünet, nyomtam, éreztem, ahogy a baba feje jön kifelé, és csak azt akartam, hogy neki könnyû legyen, ezért minden erômet beleadtam a tolófájásba.
De azt senki nem mondta, hogy így feszít a baba feje a végén. Mondta a Félix doki, hogy még egy nyomás és megvagyunk. Felerôsítette az oxitocint, és vártuk a legnagyobb, utolsó fájást ami még elválasztott a babánktól. Jött is, én nyomtam, de hirtelen történt valami, nekem elfogyott a levegôm, az erôm, a baba megállt, és csak annyit éreztem hirtelen, hogy a doki bácsi is nyom egyet, és segít nekünk... Rám tették az üvöltô csomagot, mi csak néztük apával a lila magzatmázas véres duzzadt szemû kis manókát, és nem hittük el, hogy 8.35-kor itt van a mi 3970 grammos, 55 cm-es Kevinünk, akit annyira vártunk és imádtunk a pociban is. Apa elvágta a köldökzsinórt, és elmentek felöltöztetni a babát, engem addig összevarrtak. Közben megérkeztek anyukámék, és ôk is megnézték a picurt. Két órán keresztül együtt voltunk szopizott a picikénk, és ismerkedtünk egymással.
Köszönök mindent Dr. Félix Jánosnak, akivel a szülôszobán találkoztunk elôször, de az elsô perctôl szimpatikus volt, és a szaktudásával és tapasztalatával az utolsó legnehezebb percben segített nekünk, és köszönöm a megnyugtatást, a jelenlétét. Köszönet a szülésznônek a biztatásért, hogy ha kint a baba, nem fog fájni már és nem leszek álmos, és hogy nem engedett kiabálni és sírni. Köszönet anyukámnak, aki mindig megnyugtatott a terhesség alatt, és a vajúdás óráiban is - bár csak telefonon - velem volt, és segített nekem az elsô napokban.
És végül köszönöm a páromnak, hogy a manókát az elejétôl a végéig együtt vártuk, együtt láttuk elôször ultrahangon, együtt hallottuk a szívhangját, és együtt találkoztunk vele elôször. Köszönöm, hogy fogta a kezem, mikor nagyon fájt, és hogy mindig ott volt mikor kellett, és most is itt van. Büszke vagyok rá. Megszülettünk, mi hárman, egy Kevin, egy új apa és egy új anya. És büszke vagyok Faragó Kevin Noelre a kisfiúnkra is, aki már 10 hónapos, gyönyörû, mosolygós kis édi, akit imádunk, és a miénk.

(A cikket beküldte: Krikevik)

Ajánld ezt a cikket ismerôseidnek!

Egy kisangyal elvesztése, majd egy újabb születése, akit Zalánnak neveztünk el
Elsô kisbabánkat elveszítettük, de nem adtuk fel, és tovább próbálkoztunk. Hála Istennek, ismét beköszöntött a gólya, és... (tovább)

Mellformázás ujjfûzéssel
Ahogy a várandósság során nônek a kebleink, úgy nyújtják a tartóizmokat is. Hogy szülés után könnyebb legyen visszanyerni... (tovább)

FIGYELEM!
Egy nagyon rövid kérdőív kitöltésével LCD televíziót vagy vásárlási utalványokat nyerhetsz!
Ha időben jelentkezel a játékra, nyerési esélyed többszörös lesz!
Kattints a képre, és regisztrálj, hogy nyerhess!