Zalán érkezése

A párommal szinte mindenben egyetértettünk és minden olyan magától értetôdô volt. Az életünk összekapcsolódott, ô kérte, hogy maradjak, és én maradtam. Aztán szóba került, hogy mennyire vágyik már saját családra és ezt én is így éreztem. A kisbabánk is már nagyon készült a Földre megszületni. A mai napig emlékszem a Vele való elsô találkozásra.

Egy álomban találkoztunk. Mind a mai napig tisztán emlékszem minden részletére. Egy csodálatos réten álltam, mindenhol virágok nyíltak. Olyan csodás színek, amit még soha nem láttam máshol, friss zöld színe volt a fûnek, élénk, ragyogó szivárványszíne a virágoknak. Távolban egy hegy hósapkás csúcsa látszott, elôtte erdô. A rét egy kristálytiszta tavat fogott körbe.
Partjához sétáltam és akkor megláttam az ezüst hidat. Ráléptem, és a túlpartot fürkésztem a tekintetemmel, a másik végét keresve. Nem láttam, így elindultam a hídon. A híd közepén azonban egy addig szintén nem látható arany ajtó állt. A kezem rásimult a kilincsre és az ajtó feltárult, semmit sem láttam, míg be nem lépem. Ám mikor ezt megtettem, az ajtó bezárult mögöttem s eltûnt. Ekkor felragyogtak körülöttem a csillagok.
Láttam a Napot a távolban fényleni s körülöttem a bolygók.
Félve indultam meg közöttük s egyszer csak megláttam a kisfiút, olyan hároméves forma lehetett. Ült és színes golyókkal játszott. Egy nagy fénylô sárga golyó köré, kisebbeket rendezett. Csendben guggoltam mellé, úgy figyeltem ôt.
Ahogy játékát néztem, észrevettem min szorgoskodik: A Naprendszer kicsinyített mását építi, és ahogy rendezte a golyókat úgy változott minden körülöttünk, bolygók távolodtak a messzeségbe, mások kerültek közel hozzánk, de a kép nem akart összeállni.
Ekkor észrevettem, hogy valami hiányzik, egy bolygó.
A mellette lévô kis fekete zacskó felé nyújtottam a kezem és kérdeztem: - Segíthetek?
A kisfiú rám nézett, mosolygott, ám mosolya olyan szomorkás volt.
A golyóira mutatott:- Ezeket már mind ismerem, nem értem miért nem játszanak velem.
- Talán, mert hiányzik egy - mondtam. A fekete zacskóba nyúltam és kivettem a benne felejtett utolsó golyót. Ahogy a kezembe vettem felragyogott ezernyi színnel, fénnyel, ekkor ismertem rá, ott volt a tenyeremben a Föld. Rajta a tengerek, óceánok, szárazföldek. A felhôk vonulását figyeltem. Lágyan fénylett, kicsit mintha remegett volna, ahogy tenyerem hajlatába fészkelte magát. Élt s éreztem benne az élet lüktetését Egyszerûen hihetetlen volt.
- Mi ez? - kérdezte kíváncsian a kisfiú
- A Föld - feleltem.
- Nem ismerem - mondta.
- Te igen? - nézett rám kérdôn.
– Igen - feleltem és a bolygók sorába rendeztem. Ekkor életre kelt a makett és álltunk ott a forgó-keringô bolygók fantasztikus, szédítô táncába. A kisfiú az ölembe simult, éreztem az illatát - még ma is ilyen illata van. Rám nézett, mikor a Föld elhaladt mellettünk.
- Megmutatod nekem ezt a különös, gyönyörû bolygót? Ezt a helyet? És ismét a Föld felé nézett.
- Hát persze - suttogtam bele selymes arany hajába, mézszínû kerek szemébe néztem, s elvesztem tekintetében felfénylô csillagok tengerében. Magamhoz öleltem s éreztem, ahogy feloldódik az ölelésemben. Karjaim összefonódtak a testemen, mintha csak magamat ölelném, így is ébredtem s tudtam, hogy megfogant.
Ahogy ébredeztem még hallottam távoli hangját: - Kérlek vigyázz rám.
Tudtam, hogy ezt nem is kell kérnie.
Sok hasonló álom kísérte végig a várandóságom, sokat kérdezett, sok csodát mutatott ô is, amit már majdnem elfelejtettem, de mindet felsorolni, nagyon hosszú lenne. Ám mindezt a páromon és az édesanyámon kívül senki meg nem értette, az orvosok fôleg nem. Ők számolták, mikor kell megszületnie, nem hallgattak rám, hiába mondtam, hogy én biztosan tudom, mikor fogant, és azt hogy mikor akar a világra jönni. Az lehetetlen - mondták - pedig a végén mégis úgy lett, ahogy mondtam.
Bár az orvosok túlhordásról beszéltek és befektettek a várandóság végén a kórházba, mi nem aggódtunk. Készültünk az igazi születésnapra, ami nem volt könnyû, hiszen rajtunk kívül mindenki aggódott. A párom csak azon, hogy félt, hogy valamit nem fog tudni. Ugyanis, mikor a 16. hétbe lépett a magzatunk, rájöttünk sokat nem remélhetünk az orvosoktól, ezért elmentünk szülésfelkészítésre, ahol mindkettônket alaposan felkészítettek, hogy mit kell majd tennünk.
Én épp ezért voltam addigra nagyon nyugodt. A babámmal megbeszéltem mindent, ahogy mindig is tettem és elindultunk közösen a nagy utazásra. Természetesen senki nem hitt nekem mikor szóltam: szülni fogok. CTG-re tettek és mutatták: a fájások gyengék. Jó, mondtam én, és szóltam a páromnak, jöjjön, mert bizony itt születés lesz. Ő pedig jött és mellettem volt.
A fájások 15 órakor kezdôdtek, de csak este nyolckor hittek végre nekem, amikor is az ügyeletes orvos megállapította, hogy négy ujjnyira már nyitva van a Kapu. Ekkor azonban én döntöttem, úgy hogy még nem indulok el a szülôszobára, mivel a protokoll szerint beöntést adtak és alig jutottam el a WC-re és abban se volt köszönet.
Ám ezek után tiszta hálóinget vettem ki a szekrényembôl, fogtam a szappant és lezuhanyoztam, hajat mostam, hogy ezzel is megtiszteljem a pillanatot. Az elsô találkozást itt a Földön. Majd a párom segítségével mentem a szülôszobára, ahol kellemes zenét kértem és közöltem, hogy másra nincs szükségem. Ekkor robogott be az utolsó pillanatban választott orvosunk, aki azonnal azzal jött, hogy gyengék a fájások. Szerintem nem voltak azok.
Ám ô jött, rendezkedett és bekötött egy adag oxitocin infúziót és kikötött az ágyhoz, hogy így tartsam, persze. Én viszont másként gondoltam, máshogy szerettem volna helyezkedni. Erre ô azt mondta, hogy úgy nem folyik. Engem ez kevésbé érdekelt és akkor is másként feküdtem, eközben a papírjaimat nézte és az AFP eredményen jajgatott, amelynek alapján elôdje el akarta vetetni a babánkat.
Ekkor lett belôle elegem és mondtam neki, hogy ha szükségünk lesz rá, szólunk. Erre kiviharzott, én a párommal elhelyezkedtem, mikor végre már egyedül maradtunk. Nem érdekelt, hogy a bekötött infúzió teljesen eldugul, mert nem tud folyni. Szültünk és születünk.
Folyamatos kapcsolatban voltam a babámmal. A párom csak azért szólt az utolsó pillanatban az orvosnak, mert úgy érezte, hogy világra segíteni nem tudja. Erre megjelent mondhatni az utolsó pillanatban, mert a babánk szinte azonnal, 10 óra 40 perckor megszületett.
Én ragaszkodtam az elsô öleléshez, oda is adták, de aztán gyorsan vitték is, mert úgy gondolták szükség van különbözô vizsgálatokra a rossz laboreredmények miatt. Pedig Zalánon látszott, hogy semmi baja az égvilágon, de ismét nem hallgattak ránk, ám végül minden minket igazolt.
A párom Zalánnal ment és vigyázott rá.
A kisbabánkkal minden rendben volt, sôt a lehetô legjobb Apgar értéket kapta.
Nem sírt, de nem is akart. Olyan természetesen vett levegôt, mintha mindig is ezt csinálta volna. Hihetetlen - mondta a nôvér, de ez a baba mosolyog. Valóban mosolygott, mint azok a babák, akik így „gyöngéd születéssel” jönnek a világra. Visszahozták ôt és akkor újra szopizott pár kortyot, majd csak nézett rám, a nagy kerek szemeivel és én ismét átéltem az álmot. Belevesztem a csillagok tengerébe, ahogy a végtelen felfénylik benne. Nem az ûr hideg mélysége, hanem a csillagok ezernyi fénye ragyogott a tekintetében. Mosolyogtam. Tekintetünk egybefonódott és néztük egymást a végtelen idô tükrén át.
Életre keltek bennem a hangok. A picurka lét még nem beszélt, de már voltak szavai. Érzéseket küldött felém, létrejött közöttünk a soha össze nem törhetô híd. Ott voltunk mindannyian, együtt, egy család: apa, anya és ô, ahogy mindig is szerettük volna. Önálló emberekként, mégis egyfajta egységként továbbélve.
Csendesen hajoltam közel kicsi babánk füléhez: -Íme, ez a Föld, légy hát üdvözölve Vándor
És arcán újra felfénylett a mosoly.
Így történt, így született meg ott a család, így értettük meg, éltük meg a csodát.

(A cikket beküldte: Promama)

Ajánld ezt a cikket ismerôseidnek!

Gergô érkezése
Ahhoz képest, hogy nem volt túl hosszú az aktív része, nem egy kellemes olvasnivaló arról, hogy milyen csodálatos út vezet az... (tovább)

Babavárásaim
Kinek mit hoz a sors...lehet tudni elôre? Vajon boldog babavárásunk lesz? Minden simán fog menni?...Rájöttem, vannak dolgok,... (tovább)

FIGYELEM!
Egy nagyon rövid kérdőív kitöltésével LCD televíziót vagy vásárlási utalványokat nyerhetsz!
Ha időben jelentkezel a játékra, nyerési esélyed többszörös lesz!
Kattints a képre, és regisztrálj, hogy nyerhess!