Kategória: Tervezés és idôzítésVan remény!
8 évig vártunk a második gyermekünkre. Ezzel a cikkel reményt szeretnék adni azoknak, akik ugyanebben a cipôben járnak. Remélem mindenki megtalálja a maga csodáját. Hadd meséljem el az enyémet.
Kezdhetném úgy is, hogy jött az elsô baba, aztán a második...de sajnos nem így történt. A lányom kilenc éves múlt és ô nagyon könnyen összejött... Megbeszéltük 1998 novemberében, hogy gyereket szeretnénk és decemberben már boldogan tartottam a két csíkos tesztet. Úgy gondoltunk a második gyerekkel várunk még egy-két évet és utána jöhet. Két év után elkezdünk próbálkozni. Eljött az idô. De egy év is eltelt, nem történt semmi. Ekkor még az ember nem elkeseredett és kiábrándult, így azt mondtuk, hogy nincs gond. Talán valami akadálya van, így felkerestem egy orvost. Az orvos minden vizsgálatot megcsinált és arra jutott, hogy nincs semmi probléma, hogy idézzem: "csak a baba várat magára". Így tovább próbálkoztunk. Ismét eltelt egy év és semmi nem történt. Már négy éves lett a lányunk és még mindig nem volt reményünk, hogy testvére legyen. Ismét elmentünk vizsgálatokra, de az új orvos is csak azt mondta, semelyikünknek semmi baja. De tanácsot nem adott, hogyan folytassuk tovább. Így ráment három évünk, amíg nem jött össze a baba. Ezalatt a három év alatt, volt úgy, hogy azt mondtam, nem érdekel, egy gyerekem van már és ha nem jön össze, hát nem jön. Bár szívem mélyén nagyon el voltam keseredve. Sokat sírtam miatta, hogy nem tudom megadni a lányomnak a testvért és a nagy álmom, hogy két gyerekem lesz, szertefoszlik. Közben jártam egy harmadik orvosnál is, és ô is kijelentette, hogy nincs gond és csak próbálkozzunk. Ugye eltelt már hét év és senki nem lesz fiatalabb. A lányomat is egyetem után szültem, így már akkor 26 éves voltam. 33 évesen már azon gondolkodtam, hogy ha 35 éves koromig nem sikerül, akkor lemondok a 2. gyerekrôl. Ekkor ismertem meg egy genetikus lányt, velem egyidôs volt és elmeséltem neki, hogy milyen problémáim vannak. Ő egybôl segítséget nyújtott nekem. Elmondta, hogy mikre kell figyelnem a ciklusom alatt, hogy kell pontosan hômérôzni, teszteket csinálni, és a legfontosabbat is, hogy mi a megfelelô pillanat. Tanultam a testem jeleit, a változásokat hónapokon keresztül. Majd eljött az utolsó hónap (február) amirôl azt mondtam, hogy ez az utolsó hónap míg próbálkozunk a babával, mert annyira belefáradtam az egészbe. Februárban ugyanúgy figyeltem magam, hômérôztem, teszteltem és együtt voltam a párommal, mint azelôtt, de a hónap vége teljesen másképp alakult. Hónap végen tesztet csináltam, mint máskor menzesz elôtt pár nappal, és egy halvány, de jól kivehetô + csíkocskát vettem észre a teszten. Hihetetlen érzés volt...egyszerûen repkedni tudtam volna a boldogságtól. Igen, terhes lettem a 2. babámmal. Életem csodálatos pillanata volt, amire hét éve vártam. Így a 9 éves lányomnak lett egy kisöccse, akit imád. Krisztián, aki azóta már megszületett november 9-én épp a 35. születésnapomra jött a világra. A természet megadta nekem, hogy a tervezett idôpont elôtt lehessen meg a második gyermekem... Kívánom mindenkinek, aki régóta próbálkozik a babával hogy átélhesse azt a gyönyörûséget és boldogságot, amit egy két csíkos teszt jelent egy nô számára! És remélem ezzel reményt adtam mindazoknak, akik régóta varnak a babára, azoknak akik régóta várnak a kis csodájukra. Csak azt tudom kérni tôletek, soha nem szabad feladni, mert akkor jön a csoda, mikor nem is várjátok! (A cikket beküldte: csacsa) Ajánld ezt a cikket ismerôseidnek!
|
![]() |