|
|
Kategória: Szüléstörténetek Rövid szülés, nagy baba...Sose gondoltam volna, hogy nekem egyszer ekkora babám lesz, és ilyen gyorsan. Bár a terhesség nem volt zökkenőmentes, de a szülés annál inkább.Igaz, szinte végig egyedül voltam, nem szerettünk volna apás szülést, de még így is nagy élmény. Most a legkisebb fiam, Noel érkezését szeretném leírni. 2008. január vége. Pozitív terhességi tesz, bár még a középső fiam másfél éves volt csak, ezért félve, de örültem a váratlan ajándéknak. Természetesen ahhoz az orvoshoz mentem vissza, ahova Patrikkal is jártam. Szeretem nagyon. Meglett az időpont, szülés szeptember 21. De mivel a méhszájam már 24 hetesen nyitva volt egy ujjnyira, én tudtam, hogy előbb meglesz. 2008. augusztus 25. UH-n a becsült súlya 2800-3000 gramm. 2008. szeptember 1. hétfő: nagyfiam évnyitója, megúsztam egyben hál’ Isten, sokat könyörögtem Noelnek, hogy ezt a napot még bírja ki bennem. Szeptember 2-án, hajnali 3 óra 20 perckor érdekes görcsökre ébredek, kicsi hasmenés, de a wc-ről már alig tudok felállni. Nagy nehezen visszafeküdtem, de álom nem jött, éreztem, hogy valami lesz... 4-től mértem a fájásokat, 10-7 percesek voltak.. fél 5-kor elment a nyákdugó, szóltam apának, és nekiálltam összekészíteni a srácokat. 5 óra: gyors telefon anyunak, visszük a srácokat, megyünk szülni. Útba a kórházba van egy vasúti átjáró... ott én még az életben nem láttam vonatot elmenni, most persze piros!, kb. 5 perc amíg újra mehetünk. A kocsiba már 3 percesek a fájások. 6kor már bent vagyok a kórházba, kicsit álmos a személyzet, de normálisak, papírok, felvétel, hálóinget kapok, majd szülőszoba, NST, középső ágyat kapom, ezen mosolygok is, mivel ott született a középső fiam is. Szóltak, jön egy doki, megvizsgál. Nem nagyon hat meg, fájások már szinte egypercesek, szomjas vagyok, éhes vagyok. Jön a doki, vizsgál, de nem szól semmit. Kérdem: Baj van? Erre: jah, nem, hozunk tálat, burkot repesztünk. Na tudtam, innen még jobban fog fájni, de örültem, hogy már itt tartok. Magzatvíz rendben, csak folyik, folyik. Szerettem volna felállni, már nagyon nem volt jó sehogy, de nem engedték. Kaptam egy kis vizes gézdarabot, nagyon szomjas voltam, de nem engedtek inni. Feküdtem csak, NST géppel a hasamon. Fél 8: szóltam a szülésznőnek, hogy úgy érzem nyomnom kell, kinevetett, mondván az előbb még nem volt eltűnve a méhszáj, még ráérek szülni. . Elment.. Szóltam 5 perc múlva, már kicsit kiabálva, hogy ez a baba nagyon jönni akar… Odajött, megnézett... Hoppá, szólok a dokinak! Doki jött, de már nem az, aki repesztett. . Bemutatkozott gyorsan, 3 perc múlva vágott, mivel én csak azt éreztem folyamatosan, hogy nyomnom kell akármi is van... Fél füllel hallottam csak hogy mondogatják, ez elég nagy baba. 2009. szeptember 2-án, pontban 8 órakor megszületett Krámli Noel Ákos! Mikor rám tették éreztem, hogy jó súlyban van a drága... 4100 grammal és 53 centivel született, 19 nappal a kiírás előtt. Kis dagi, lilás volt az én drágám, és egyedül őnála éreztem azt a bizonyos igazi tolófájást, úgy éreztem szétszakadok, de nem is csodálom, a súlya miatt. Azóta már 9 hónapos, szép egészséges, jó kis husis baba. Mindenkinek ilyen gyors, egyszerű szülést kívánok! (A cikket beküldte: gerduska) Ajánld ezt a cikket ismerőseidnek!
| ||||||||