Kategória: A terméketlenségrôlMindig van remény
A mi történetünk 2002-ben kezdôdött, akkor ismerkedtünk meg a férjemmel. 2004-ben összeházasodtunk, majd év végén úgy gondoltuk, hogy jöhet a baba! Igen ám, de nem akart jönni! Soha nem védekeztünk, csak "megszakítással", és én sem szedtem soha semmilyen gyógyszert.2005 februárjában úgy döntöttünk, hogy megkeresünk egy nôgyógyászt. Ő megvizsgált, semmi bajom, majd felírt 3 hónapra elegendô gyógyszert, hogy akkor középidôben próbálkozzunk, hátha sikerül. Hát nem sikerült. Visszamentünk, hormonvizsgálatra küldött, a férjemet pedig kivizsgálásra, velem egyidejûleg. Ott kiderült, hogy férjemnek kevés a milliója (mi már csak így mondtuk), és hogy természetes úton kizárt dolog, hogy nekünk gyermekünk legyen. De ekkor már 2005 ôsze volt, csak úgy repült az idô! Úgyhogy be kellett látnunk, hogy fel kell keresnünk a gyôri Kaáli Intézetet. 2006 januárjára kaptunk idôpontot. Ott is vizsgálatok, vérvétel 2-3 naponta, sok-sok hormoninjekció (sok-sok forint, de ez volt a leglényegtelenebb dolog), majd petesejleszívás, és rá pár napra a visszaültetés. Ami sikertelen volt. Itt azért elkenôdtünk egy kicsit, hogy nekünk semmi sem sikerül, de nem adtuk fel! Pihenni kellett 3 hónapot, de amint lehetett, rögtön kértem új idôpontot, és újra felkerekedtünk! Ezúttal már annyi petesejt megtermékenyült, hogy lefagyasztatni is tudtunk. De nem ez a lényeg, hanem az, terhes maradtam! Gyönyörû terhességem volt, dolgozni is tudtam, minden nagyon szép és jó volt. Végül 2007. május elsején megszületett 3450 grammal és 56 cm-rel a mi gyönyörû kisfiunk, Kende! Imádjuk! Úgy voltunk vele, hogy 2009 szeptemberében megy majd bölcsibe, én vissza dolgozni, és majd 2010 tavaszán újra meglátogatjuk az intézetet, hogy legyen kistesója Kendének. De a természet közbeszólt… Október végén igen furcsán éreztem magam, nem esett jól a kávé, hirtelen farkaséhség tört rám, ami csak a terhességem idején volt jellemzô. Ja, és nagyon égett a gyomrom, a mellem pedig a triplájára nôtt (nem vicc)! De még ekkor sem gyanakodtam, hiszen nekünk papírunk van róla, hogy "így" nem lehet gyerkôcünk. Az tette be a kiskaput, hogy egyik délután, amikor kisfiam aludt, én is elaludtam. Soha, de soha nem szoktam délután aludni, de akkor nagyon jól esett. Nem halogathattam tovább a teszt megvásárlását, így hát másnap vettem egyet. Délután megcsináltam, még a kontrollcsík elô sem jött, de a másik már igen. Kb. 3 másodperc kellett neki. Ekkor tudatosult bennem, hogy igen, itt BABA van a dologban! Vagyis a pociban. Rögtön felhívtam férjemet, hogy jöjjön haza, ezt látnia kell. Alig akarta elhinni, én is csak vigyorogni tudtam, mint a tejbetök! És azóta is tart ez a boldogság! Rokonok, ismerôsök alig akarták elhinni, hogy csoda történt, pedig igen, ez CSODA! Szóval, fel a fejjel, mindig a remény hal meg utoljára! Ezt bizonyítja a mi történetünk is. Mindenkit, aki hasonló cipôben jár, csak biztatni tudok, hogy hamarosan náluk is kopogtat majd a gólya, soha nem szabad feladni a reményt! (A cikket beküldte: DTÁ78) Ajánld ezt a cikket ismerôseidnek!
FIGYELEM!
Egy nagyon rövid kérdőív kitöltésével LCD televíziót vagy vásárlási utalványokat nyerhetsz! Ha időben jelentkezel a játékra, nyerési esélyed többszörös lesz! Kattints a képre, és regisztrálj, hogy nyerhess!  |
  |
Minden jog fenntartva © 2010, www.anyaleszek.hu | Médiaajánlat | Jogi nyilatkozat | Kapcsolat: info (kukac) anyaleszek.hu