|
|
Kategória: Szüléstörténetek Krisztiánom születéseMikor megtudtam hogy babát várok, hirtelen fel sem fogtam hogy anyuka leszek! Kérdés nem volt hogy megtartom! 2011.05.18-ra voltam kiírva drága Krisztiánommal. Rögtön rákattantam a netre, barátnőm ajánlotta a Hoxát. Sok szüléstörténetet olvastam, tudtam, hogy majd én is megírom az enyémet. Nos, íme!Teherbeesés nálam érdekesen zajlott: szakítottunk, kibékültünk az elmúlt 4 évben… De a sors úgy gondolta, hogy ebből elég. 2010 augusztusában 2 hónap mosolyszünet után kibékültünk, és szeptemberben kimaradt a menzeszem, de a terhességi teszt negatív lett. Pár hét múlva iszonyat görcsölt jobb oldalt a hasam, mintha egy ping-pong labda nyomná. Kórházban rögtön ultrahangra küldtek, és máris láthattam az én kicsi Pocaklakómat! A kis ping-pong labda szerűség, amit éreztem a sárgatest volt. (Hozzátenném előtte több évig fogamzásgátlót szedtem, és mivel épp nem voltunk együtt párommal, gondoltam ideje, hogy tartsak néhány hónap szünetet.) Terhességem nem volt problémamentes: hányingerek, vesetágulat, nem alvás… De azért lehetett volna rosszabb is. Május elején már nagyon vártam, hogy végre kint legyen Picurom, de sem a frontok - hideg, meleg -, sem a házi praktikák, mint nemi élet, lépcsőzés, nagy séták, homeopátiás bogyók, málnalevél tea nem hozott eredményt. Május 12-én NST-n doktorom közölte, hogy jövő héten van még ideje kibújni a drágámnak, utána befektet. Amit nagyon nem akartam. Ekkor, azaz május 13-án ittam meg a bábakoktélt. Semmi hatás, gondoltam. Este 11-kor így le is feküdtem aludni. Hajnal fél egykor arra ébredtem, hogy kisebb vizes folt van alattam. Gondoltam elcseppentem. De nem, mivel a WC-n is folydogált belőlem. Akkor leesett, hogy a magzatvíz. Párom is felébredt, és vártuk a fájásokat, én közben jártam a WC-re. Fájások hajnal háromkor még sehol, ezért javasoltam feküdjünk vissza aludni. (Párom ehhez túl ideges volt, már nem tudott volna visszaaludni.) Így utólag jó hogy nem tettük a fertőzés miatt, ami a túl korán elfolyó magzatvíz miatt kialakulhat. A kórházba érve mondták, hogy zárva vagyok, és hogy készüljek. Rákötöttek a gépre, ami semmi fájást nem mutatott ezért hajnal 5-kor kaptam zselét, és infúziót, beöntést, sőt még katéterezés is volt. Lassan tágultam, közben kapkodtam a homeos bogyókat. Mivel alig aludtam 2 órát, úgy gondoltam biztos van időm kicsit szundítani. Időm lett volna, de két fájás között kivitelezhetetlen. A fájások jöttek, türelmem fogyott, szívtam a gázt, könyörögtem EDA-ért (szombat volt, kevesen dolgoztak, aneszteziológus el volt foglalva, így nem kaptam). Azt hiszem fél 12-kor jött a doki újabb vizsgálatért, és végre közölte, hogy eltűnt a méhszáj, szülünk!!! Hívta páromat, szétkapták az ágyat, jöttek az utasítások, mit fogjak, hogy nyomjak, szem becsuk, és lassan lélegezz. Hogy őszinte legyek rosszabbra számítottam: első két nyomás után észrevettük, hogy drága fiam, akár a terhesség alatt, szüléskor is bevackolta magát jobb oldalra, nem középen helyezkedett. Doktorom helyreigazította, és így a következő két nyomás után megszületett 2011. május 14-én, 11 óra 45 perckor az én Krisztián Attilám, 39. hétben, 51 cm, és 3100 kg-mal! Párom nagy segítség volt, hogy fogta a kezem, hogy tudtam, ott van mellettem, hogy biztatott (előtte lévő hetekben még nem tudta, hogy lesz-e bátorsága bejönni). Vajúdáskor nem bírta nézni szegénykém, hogy nem tud nekem segíteni, és én sem akartam, hogy (szégyen, nem szégyen) sírni lásson, miközben azt ismételgetem, hogy: én ezt nem bírom, és EDA-ért könyörögtem szó szerint. De sem én, sem ő nem bánta meg, hogy így alakult. Egy élmény volt mind a kettőnknek! Persze amint kibújt a kis Pocaklakónk rögtön elküldtem, hogy számolja meg pici ujjait, lábujjait, nézze meg megvan-e mindene! Addig engem összefoltoztak. A szülés valóban csodálatos élmény, és tényleg kifér ott egy egész gyerek! Mikor a mellkasomra tették nem mondom, hogy elfelejtettem a fájdalmat, de megérte! Sajna nem szopizott azonnal, mégiscsak elkapott egy fertőzést, átkerült a koraszülött osztályra, de két kórházban töltött hét után végre otthon lehettünk. Ezúton köszönöm a támogatást Páromnak, aki legyőzte félelmét és kitartott mellettem a szülőszobában a haverjai ijesztgetései ellenére! Valamint ezúton szeretnék köszönetet mondani elsősorban Dr. Darwish Lewa Fathinak, valamint a kisvárdai kórház Szülészeti osztály és Gyermekosztály dolgozóinak! (A cikket beküldte: vberni01)
|