Kategória: Szüléstörténetek

Kicsi Törpém, Bálint születése

Azt mondják, egy nő soha nem felejti el azokat a perceket, mikor világra hozta gyermekét. Én mégis félek, hogy évek múlva már nem emlékszem terhességemre és Bálint születésének gyönyörű pillanataira. Ezért hát leírom, 28 héttel a szülés után.

Történetünket kicsit korábban kezdem, hogy érthető legyen, mitől voltak mozgalmasak a szülés előtti napjaink.
Párommal a kapcsolatunk 8 évvel ezelőtt kezdődött, 5 éve költöztünk össze, közös lakásunkba. A dolgok úgy alakultak, hogy 2 év után kiadtuk a lakást albérletbe és anyósomhoz költöztünk, aki egyedül élt egy családi házban. 1,5 évvel később elhatároztuk, hogy kisbabát szeretnénk. Októbertől nem védekeztünk és karácsonykor már a pocakomban is albérlő lakott. (Ezt akkor még nem tudtuk.) Szilveszter körül már kezdtem sejteni, bár azon kívül, hogy feszült a mellem, nem volt más jele a terhességemnek.
Január 4-én, vasárnap reggel csináltam meg a tesztet, el sem hittem, szinte azonnal látszott a két csík. Bár terveztük a babát és borzasztóan örültünk, hirtelen mindketten nagyon megijedtünk.
Amikor felfogtuk a jó hírt, boldogan újságoltam a húgomnak, másnap pedig anyukámnak.
A 9 hónap hamar elröpült, problémamentes terhességem minden pillanatát nagyon élveztem.

A 8. hónapban megüresedett a lakásunk és úgy döntöttünk, visszaköltözünk. 2 héttel a kiírt időpont előtt még festettünk. Szeptember 5-én este végeztünk a költözéssel, minden cuccunk zsákokban és dobozokban hevert. Másnap reggel a párom elment, hogy csináljon nekünk egy gardróbszekrényt, amibe majd pakolom a ruhákat.
Reggel én még lustálkodtam, 9 óra felé keltem.
Fél 10 körül jött az első fájás, gyengének éreztem, azt gondoltam, ez csak jósló fájás. Átszaladtam a boltba, útközben jött a következő. Mikor hazaértem, kicsit leültem, hátha elmúlik. Nem múlt. Elkezdtem mérni, 7 perc telt el két fájás között. Hívtam is gyorsan a páromat: - Gyere haza, megyünk szülni.
A kádban voltam, amikor megérkezett, akkor már sokkal erősebbek voltak, de még jókedvűen vigyorogtam. Nagyon izgatott volt, tépte szét a zsákokat, hogy ruhát keressen nekem és magának. 11 órakor végre elkészültünk, közben felhívtam anyukámat, hogy úton a baba, és hogy felugrunk még hozzá. Kellett egy régebbi hálóing (amit esetleg később eldobhatunk), és a fényképezőgép.
Megvártam a páromat a kocsiban, amíg felszaladt, nagy meglepetésemre anyukámmal és tesómmal rohantak le. Már nem tudtam mosolyogni, akkor már nagyon fájt.
Beértünk a kórházba, ahol szerencsére az én orvosom ügyelt. Megkaptam a beöntést, rosszabbra számítottam, utána kiküldtek a folyosóra, hogy még sétálgassak egy kicsit. Mindhárman ott vártak.
Fél 1 körül feküdtem be a szülőszobába. A párom végig mellettem volt, szorítottam a karját és hősiesen tűrte. 1 óra múlva burkot repesztettek, akkor látta az orvos, hogy a picur belekakilt a magzatvízbe, így nem volt sok időnk. A szülésznő kedves volt, próbálkozott labdával, masszírozással, de ezek nem sokat segítettek.
Fél 3 felé jöttek a tolófájások, ez a rész már kicsit homályos. Arra emlékszem, hogy az orvos és a szülésznő is csak azt hajtogatták, hogy: - Nyomjon-nyomjon, különben nem jön ki az a gyerek. Nem tudtam nyomni, mindenem fájt, már csak aludni akartam.
3 óra lehetett, amikor bejöttek páran, altatóorvos, nővérek. Az egyik orvos odalépett hozzám, megnyomkodta a hasamat és azt mondta: - Hát, ez nem fog kijönni, kár is erőltetni.
Aztán már toltak is a műtőbe, a párom nagyon aggódott. Megkaptam az érzéstelenítőt és azonnal elmúlt a fájdalom. Feküdtem és vártam.
Nagyon boldog voltam, hogy 9 hónap várakozás után végre megpillanthatom a kisfiamat.
Végül 15.45-kor kiemelték az én Kincsemet. Megfürdették és utána az arcomhoz tették. Életem legszebb pillanata volt, olyan pici volt és bársonyos a bőre. Nem sírt, megszeppenve pislogott nagyokat. Nagyon büszke voltam.

Amíg Bálinttal a kórházban lábadoztunk, addig a párom, anyukám és a húgom a lakást szépítgették.
Hálás vagyok nekik és nagyon szeretem őket!
A mi kis Törpénk azóta boldoggá teszi minden egyes napunkat és azt a rengeteg mosolyt, amit kapunk tőle, nem cserélném el, soha semmire.
(A cikket beküldte: fredaszter)



Ajánld ezt a cikket ismerőseidnek!

E-mail címed:
Ismerősöd e-mail címe:


Gitta érkezése
Annyi nagyon jó történetet olvastam a babák születéséről, és úgy gondoltam én is leírom, mert nagyon büszke vagyok rá, hogy végig tudtam csinálni. (Kétszer is.) Igaz, szülésem már régen történt, de azért szeretném megosztani. »

Apa nélkül, de vállalta...
Sokat gondolkoztam, megírjam-e, ennek a kitartó lánynak a történetét megosztom azokkal, akik esetleg azon gondolkoznak, megtartják-e a nem tervezett babájukat. Van, aki mindenáron szeretné babáját, a körülményekhez képest is... »


Amennyiben még nem tetted meg, most feliratkozhatsz heti hírlevelünkre, melyben a anyaleszek.hu weboldalra felkerült friss cikkekről tájékoztatunk. Itt add meg e-mail címed:
Iratkozz fel friss cikkeinket tartalmazó RSS csatornánkra: http://www.anyaleszek.hu/rss



Minden jog fenntartva © 2012, www.anyaleszek.hu | Médiaajánlat | Jogi nyilatkozat | Kapcsolat: info (kukac) anyaleszek.hu