Két fiam kétféle érkezése

Két fiú, egy két éves négy hónapos, és egy kéthetes kismanó büszke anyukája vagyok immár. Elôször úgy gondoltam, nem írok születéstörténetet, hiszen a babanaplókban mindkét fiam születésének története benne van, így az ismerôseim elolvashatták, de valahogy mégis kikívánkozik belôlem.

Az elején szeretném leírni, hogy egyik szülésnél sem volt fogadott orvosom, sem szülésznôm. Az elô szülésnél azért, mert nem ismertem az orvosokat, és olyan ismerôsöm sem volt, aki ajánlani tudott volna.
Az elsô fiam császármetszéssel született és minden olyan gyorsan történt. 38 hetes 4 naposan elfolyt a magzatvíz úgy értünk be a kórházba, ott gyorsan kiderült, hogy faros, ezért nem sokat hezitáltak, megcsászároztak, az események sodortak magukkal, sem megélni, sem átélni nem tudtam igazán.
Utána már a kórházban többször és otthon is két hétig szinte minden nap elsírtam magam valamin, valahogy hiányérzetem volt, és kevesebbnek éreztem magam, amiért nem tudtam simán megszülni a fiam. A kórházi személyzet (orvos, szülésznôk) rendesek voltak, bár az események közben túl sokat nem kommunikáltak velem, velünk, mindig utólag tudtuk meg mi is történik, történt, vagy még úgy sem.
A második baba tervezésénél vegyes érzésekkel néztem a terhesgondozás elé, sokat gondolkodtam, hogy válasszak-e dokit vagy sem, aki császározott, rendesnek tûnt, de semmi több, igazán nem ismertem meg, hiszen a mûtét után összesen kétszer láttam és akkor sem volt túl bôbeszédû. Aztán egy fiatal doki végezte a terhesgondozást (aki az elsô babónál is), gondoltam majd felkérem ôt a vége felé, hogy legyen jelen a szülésnél (nála ez bevált szokás), de négy hós terhes voltam, amikor balesetet szenvedett és két hónapig nem volt, helyettesítették. Így errôl is lemondtam. Már a terhesség vége felé jártam, NST, UH stb. minden doki azt mondta, szülhetek simán, mert koponyavégû a baba. Betöltöttem a 40. hetet, magzatvizet néztek (életemben elôször), utána egy nappal elindultak az események.
Másnap délután fájások kezdôdtek (péntek), amik estére abbamaradtak, hajnalban újra jöttek, akkor bementünk a kórházba, ahol dokitól dokiig kerültem, egészen vasárnap délig amikor is hazaengedtek azzal hogy másnap menjek UH-ra meg NST-re, mert ez még nem megindult szülés.
Másnap az NST után magzatvíznézés, akkor már kétujjnyira ki voltam tágulva, a doki egybôl szülôszobára küldött. Ott nagyon kedves szülésznôk és doki fogadott, a párom aggodalmaskodott, hogy ugye a korábbi császár miatt ez nem lesz az, a szülésznô megnyugtatta: - Csak úgy nem vagdalunk fel kismamákat, ebben a kórházban ez nem szokás, nekiindulunk, aztán majd meglátjuk. A CTG-gép nem mutatta a fájásokat, így a doki mindig fájáskor vizsgált, és mindig elmondta mit miért tesz, nagyon vidám volt, és néha még viccelôdött is, a szülés maga gyorsan lezajott, mert du 3kor kerültem a szülôszobára és 18.55-kor megszületett a fiam. Fél öt körül volt burokrepesztés és utána kezdtek gyorsulni az események, igaz akkor még azt mondta a szülésznô, hogy csak késô este lesz baba, de tévedett! Többször is próbált rávenni, hogy üljek vissza a labdára, de akkor már összefüggô fájásaim voltak, aztán meg rohangászni kezdtek, meg a dokit keresték, mert már látszott a kis buksija a fiamnak.
Sajnos a gátvédelem nem jött össze, pedig a szülésznôk és a doki is mindent megtett ennek érdekében. Gyors törlés után rám tették a fiam, ez az érzés leírhatatlan volt és örültem, hogy végre átélhettem.
Amiért végül is billentyûzetet ragadtam, az azért van, mert szerettem volna megosztani, hogy nekem milyen különbség volt a kétféle szülés:
A császárnál, elsô babásként minden új volt és minden esemény inkább sodort magával nem tudtam megélni, átélni úgy ahogy kellett volna, inkább trauma volt mint élmény, igaz a kórházi személyzet korrekt volt de igazán nem találtuk meg a közös hangot, ennek ellenére szerintem gyorsan felépültem.
A sima szülésnél már a terhesgondozás alatt sokkal másabb volt minden, a doki is figyelmesebb volt, minden doki, akivel összehozott a sors nagyon rendes, vidám és figyelmes volt. Hétfôn du. ugyanaz a doki vett fel az osztályra, aki szombat hajnalban és megkérdezte, ugye most már tényleg szülni fog kismama? Utána meg a szülôszobán járt viziten az a doki, aki az UH-ozott délelôtt, és mondta: ez gyorsan ment kismama, ugye magát vizsgáltam az UH-on délelôtt? Valahogy jól esett, hogy emlékeztek rám, pedig sok kismamával volt akkor dolguk. A vajúdás és a szülés is mondhatom, hogy földöntúli örömmel töltött el, igaz volt olyan pont, amikor azt mondtam, hogy már nem sokáig bírom, de aztán nem is kellett. A szülésznôk, és a doki is nagyon rendes, figyelmes volt, a doki (sokszor olvasom, hogy csak a végén a tényleges szülésnél van jelen) végig figyelemmel kísért, mindent elmagyarázott, hogy mit miért, és mikor csinál, folyamatosan bíztatott. Sôt minden nap, amíg kórházban voltunk megnézett. Már akkor érzem, hogy ilyen szülést még többet is átélnék, szinte sajnálom, hogy nem tervezünk több babót.
Úgyhogy minden kismamának ilyen könnyû szülést és jó dokit, szülésznôt kívánok, és üzenem a pénzt nem minden, lehet ügyeletes dokinál is gyönyörû élmény egy szülés, persze nem tagadom szerencse is kell hozzá (bár itt Gyôrben szerintem nagyítóval kell keresni a pénzéhes és durva dokikat), én azért buzgón kértem a fiam, hogy rendes dokit válasszon megszületéséhez, és jobbat nem is találhatott volna.
Ezennel üzenem a dokinak ez a második szülés volt a jobb, nem is kérdés, és ha hagyja, már ezt mondom a szülôágyon is!

(A cikket beküldte: scorpiolady)

Ajánld ezt a cikket ismerôseidnek!

Kis hercegnônk, Amira érkezése!
Esküvôre készültünk, építkeztünk, mikor Ami úgy döntött, betoppan az életünkbe. Ennél csodálatosabb dolog nem is történhetett... (tovább)

Gyógyszerek a terhesség alatt
Hogy mit lehet szedni és mit nem, elég relatív. Minden egyes pirula esetenként alkalmazható, másszor nem... (tovább)

FIGYELEM!
Egy nagyon rövid kérdőív kitöltésével LCD televíziót vagy vásárlási utalványokat nyerhetsz!
Ha időben jelentkezel a játékra, nyerési esélyed többszörös lesz!
Kattints a képre, és regisztrálj, hogy nyerhess!