|
|
Kategória: Szüléstörténetek Gergő maci megérkezettSzülni, vagyis egy új életet a világra hozni a legcsodálatosabb dolog az életben. Ezt csak akkor értettem meg, amikor én is átestem ezen a fantasztikus, azóta is katarzist okozó élményen.Ezért szeretném megosztani másokkal is, életem legszebb napjának a történetét, amikor világra hoztam a kisfiunkat. Igazából az egész várandósságom meseszerű volt, semmiféle problémám nem volt, mindig minden eredményünk rendben volt. Talán csak az utolsó, a 38. heti ultrahang okozott egy kis riadalmat, mert nálam több magzatvizet állapítottak meg az átlagosnál, a picinek pedig nem akart telítődni a gyomra, így az 5 perces ultrahangvizsgálatból egy 3 és fél órás várakozás lett, és ez idő alatt 8 alkalommal néztek meg minket a pocaklakómmal, de végül mindent rendben találtak, a pici gyomra is szépen telítődött. Az utolsó hetek már kicsit nehezen teltek, főleg a nagy meleg miatt. Az izgalom is felkavart, volt egy kis félelem a szüléstől és persze a kíváncsiság érzése is megjelent, hiszen már nagyon szerettük volna látni a mi kisbabánkat. Közeledett a kiírt dátum időpontja (július 29.), de az NST nem mutatta a szülés közeledtét. Én sem éreztem semmi előjelét, méhszájam is teljesen zárt volt. Végül 2009. augusztus 1-én az orvosom azt mondta, hogy most már be kell feküdnöm a kórházba, mert az aznap reggeli NST vizsgálat már rendszeres fájásokat mutatott. Arról nem is szólva, hogy ekkor már 3 nappal a kiírt dátum után jártunk. A kórházban legalább az orvosom szeme előtt voltam, ha valami megindulna bennem. Azt hiszem, ekkor fogtam fel, hogy mi is történik most velem. Nem a vizsgálatok, nem a 4D-s ultrahang felvétel döbbentett rá, hogy én Anya leszek, hanem azt hiszem ez a nap, amikor tudtam, hogy a kórházból már hárman megyünk haza. Pont azon a hétvégén kellett befeküdnöm, amikor az orvosom volt ügyeletben, így nyugodt voltam, tudtam, hogy ha bármi van, akkor Ő ott lesz, és nem történhet semmi baj. Szombaton délben volt magzatvíz vizsgálat is, szerencsére teljesen tiszta volt. Vasárnap már éreztem alhasi görcsöket, és rendszeresen keményedett a hasam is, éreztem, hogy már nem sok van hátra. 2009. augusztus 3-án, hétfő reggel 7 órakor vittek fel a szülőszobára, ahol egy terheléses teszt során infúziós pumpával méhösszehúzót (oxytocint) kaptam. A vizsgálat végére már elég erős fájdalmaim és alhasi görcseim voltak. 10 óra 30-kor még saját lábamon mentem vissza az első emeleti szobámba, ahol reggeliztem és 11 óra 30-kor mentem fel újra a szülőszobára, akkor már a férjem segítségével, mert olyan nagy görcseim voltak. Az orvosom megvizsgált, már kétujjnyira nyitva volt a méhszáj. A szülőszoba folyosóján vajúdtam, sétáltam, tusoltam, vagy éppen Férjem karjaiban sírtam. 13 órakor feküdtem fel a szülőágyra, NST-vel figyelték a pici szívhangját, a fájások ekkor 5 percesek voltak. Közben folyamatosan nézték a méhszáj állapotát is. 15 óra környékén volt a burokrepesztés, de ezt már Férjem elmondása alapján tudom, mert ekkor már szinte önkívületi állapotba estem a nagyon erős fájdalmak miatt. Férjem szerint a burokrepesztésnél üvöltöttem és Ő is velem sírt, mert nagyon rossz volt látnia a szenvedésemet. De Ő csak biztatott, hogy minden egyes fájással csak közelebb leszünk a célhoz. Ez a burokrepesztés felgyorsította az eseményeket és 16 órakor érkeztünk el a tolófájásokig, igaz erre én már alig emlékszem, mert szinte minden erőm elfogyott a végére. Sokat szenvedtem előtte, és már kiüvöltöttem magamból minden fájdalmat, ami az erőmet is elvette. Férjem vizes kendővel törölgette az arcomat és biztatott, hogy már nincs sok hátra. A tolófájások között alig volt időm pihenni, szinte 1-2 perces fájások voltak. Semmit nem tudtam magamról, a szememet se tudtam nyitva tartani, csak Férjem kezét szorítottam és üvöltöttem. A szülésznő már egy oxigénmaszkot is adott, hogy bírjam még ki azzal. Nehéz volt a vége, amikor mondták, hogy most ne nyomjak, én akkor is akartam. Az orvosom is biztatott, hogy meg tudom csinálni, ne adjam fel. Mondta, hogy szóljak, amikor úgy érzem, hogy nyomni kell. Ekkor Ő a hasamra tette a kezét, és így segített kitolni a Picurt. A szülésznő is szólt, hogy már látja a fejét, nyomjak. Ekkor az utolsó csepp erőmet is összeszedtem és nyomtam egy nagyot. 16 óra 28 perckor megszületett kisfiunk, Gergő, aki 3100 grammal és 50 centiméterrel jött a világra. Nagyon sírt, a szülésznő azt mondta, hogy olyan, mint egy kis vércse. Azonban amikor a mellkasomra tették, akkor már nem sírt, csak pihent szépen és nézett rám, Férjemmel pedig együtt sírtunk a boldogságtól! Szavakban nem kifejezhető az érzés, amikor kibújik egy kis élet az ember hasából, onnan, ahol 9 hónapon keresztül fejlődött szépen. Csodálatos volt a kisfiunk már születése pillanatában, alig volt rajta magzatmáz és vér, szinte tiszta volt a kicsi teste. A Picit elvitték, utána szépen, egyben megszületett a méhlepény is, amit Férjemmel együtt megnéztünk. A szülésznő megmutatta rajta a burkot is, ahol kisfiunk élt hónapokon keresztül. Ez után pedig elkezdett összevarrni az orvosom. Ez még az érzéstelenítő mellett is nagyon-nagyon fájt! Talán jobban is, mint maga a szülés, pedig ott nem kaptam érzéstelenítést. Kb. fél óra volt az egész, a végeredményt a férjem is megnézte, és mondta, hogy tökéletes lett. Szépen gyógyult a gátseb, pár nappal később már nem is éreztem az egészből semmit. Szeretném megköszönni orvosomnak, dr. Szabó Lászlónak a Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Kórháza szülész-nőgyógyász főorvosának a 9 hónapon át tartó figyelmet, majd a szülésnél tanúsított szakértelmet. Valamint köszönöm a szülésznőnek, Darinkának is a biztató szavait. Köszönöm Férjemnek azt a sok-sok szeretetet, törődést, amit kaptam tőle az elmúlt 7 évben, különös tekintettel az utolsó 9 hónapra. Köszönöm, hogy vigyázott Ránk, hogy mindig simogatta a hasamat és azt a szeretetet, amivel várta a kisfiunk érkezését. Köszönöm, hogy a szülésnél végig velem volt, fogta a kezem, tűrte, amikor haraptam, vagy éppen szorítottam a kezét. És köszönöm kisfiunknak, Gergőnek, hogy ilyen szépen világra jött és most itt van velünk, és még szebbé teszi életünket! (A cikket beküldte: Annamari80) Ajánld ezt a cikket ismerőseidnek!
| ||||||||