Elsô kis csodám születése

Nagyon fiatalon, szerelembôl vállaltuk az elsô kisbabánkat. Én 20, a párom 23 éves volt, és négy éve voltunk már együtt, ebbôl két éve együtt is laktunk a saját kis lakásunkban. Ahogy megszületett a gondolat, úgy szinte azonnal megfogant a kisbabánk. Életem legboldogabb idôszaka volt... Mindennek már hét éve.

A terhességem a legnagyobb boldogságban telt, rózsaszínû felhôk vettek körül. A terhességem elején, igaz, nagyon gyenge voltam. A 8 és a 14. hét között nagyon rosszul voltam, állandóan elájultam. De utána mintha elvágták volna. Nagy szeretettel készültünk kisbabánk érkezésére. Úgy voltam vele, hogy nem lehet olyan nagy fájdalom, amit ne bírnék ki a kisbabánkért, ezért nem féltem a szüléstôl. A 28. héten kiderült, hogy kislányunk lesz.
2002. április 20-ra voltam kiírva. Április 22-én berendelt a dokink a csepeli kórházba, hogy feküdjek be. Reggel be is vonultunk a párommal, cipelte a bôröndömet. A doki megvizsgált és megállapította, hogy teljesen zárt vagyok, még csak lent sincs a méhszáj, így még hazaengedett aznapra. Nagyon örültem, hogy hazamehettem. Még utoljára kitakarítottam, megnéztem a sorozatokat a tv-ben, pihentem.
Este szépen lefeküdtünk aludni. Igen ám, de egyszer csak egy éles mensis fájdalmat éreztem. Akartam szólni a páromnak, de rögtön jött a következô éles fájdalom, és az utána jövô pillanatban elöntött a magzatvíz. Este negyed tizenegy volt. Felkeltettem apát, ô meg rémülten kérdezte: "Biztos a magzatvíz?" De akkor már minden jött belôlem. Rohantam zuhanyozni és már véres váladék is jött belôlem, a magzatvíz meg továbbra is ömlött. Ezután meg hirtelen hasmenésem lett, úgyhogy beültem trónolni. Minden olyan hirtelen történt, és nagyon megijedtem. Elkezdtem reszketni. Rájöttem, hogy én mégis csak félek a szüléstôl, és már nincs visszaút, jöjjön aminek jönnie kell. Nagy nehezen elindultunk a kórházba.
Riasztottuk a szülésznômet és a fogadott orvosomat. Hamarabb odaértünk, mint a dokink, ezért egy nagyon unszimpatikus ügyeletes orvos is megvizsgált. A kocsiban öt percenként jöttek fájások, de ezek nagyon elviselhetôek voltak. Az ügyeletes orvos durván vizsgált, jajgattam, ô meg leteremtett. Mondtam, hogy már volt pár fájásom, erre ôk: "lesz még több is!". Végre megérkezett az orvosom és a szülésznôm. Felmentünk a szülôszobára. Senki sem szült aznap este, csak én, így elfoglalhattam az alternatív szobát.
Közben folyamatosan ment a hasam, így nem volt szükség beöntésre. A fájások viszont abbamaradtak. A doki megvizsgált és csóválta a fejét, hogy a méhszájam ugyanolyan, mint reggel volt. Teljesen zárt. Csak ujjkúpnyira van nyitva. Döntöttek, oxitocin infúziót kaptam. Ekkor fél tizenkettô volt. Az infúzió megtette hatását, az elsô fájdalmas görcs még az ágyon ért. Majdnem lefordultam, annyira fájt. Kiszaladt a számon, hogy "én ezt nem bírom ki". Erre a szülésznô mondta, hogy "Dehogynem, én is kibírtam kétszer is." Leugrottam az ágyról, mert fekve elviselhetetlennek tûntek a fájások. Támaszkodtam a párom vállába, pedig ott volt a bordásfal. Közben a szülésznô már engedte nekem a pezsgôfürdôt. Nagyon fájt. Egymás után jöttek a fájások, szünet nélkül. fogamat összeszorítva kapaszkodtam a páromba. Már nem féltem, mert túl kellett élnem minden egyes fájást. A légzéstechnika segített.
Végre bekerültem a meleg fürdôbe. Nagyon jó volt, mint egy meleg borogatás. De a kádban is csak négykézláb bírtam elviselni a fájásokat. Másik dimenzióba kerültem. Megélni és túlélni a vajúdást, egy hang nem jött ki a torkomon a fájdalomtól. Néha nyüszítettem a tetôponton, ennyi. A kádban maradtam. Kettôkor nagy nehezen megvizsgált a doki, kétujjnyi. Jaj, meddig kell még kibírni?
Egyik fájdalomhullám a másik után. Mondtam, hogy nincs szünet a fájások között. "Nem baj, ez ilyen folyamat" volt a válasz. Hajnali négykor még mindig a kádban térdeltem, amikor az egész testem remegni kezdett. Elmúltak a rendszeres fájások, és valami egybefüggô erôlködés, remegés lett úrrá rajtam. Már nem fájt annyira. A szülésznôm kérdezte, hogy nem érzem-e úgy, hogy kakilnom kell. Talán valami hasonlót éreztem. Gyorsan készítették elô a szülôágyat. Nagy nehezen apa kitámogatott a kádból. Ott álltam a szülôszoba közepén, meztelenül, vizesen, egy lepedô rajtam, és minden tolófájásnál bepisiltem. Teljesen kivetkôztem magamból. Azt mondták nem baj, azt csinálok, amit akarok, ha pisilni kell, hát pisilek, ahol akarok. Valahogy felkerültem a szülôágyra a szülésznôm megvizsgált, és mondta, hogy ez már a fej, tapintani tudja. Hihetetlen volt ezt hallani.
Jött a doki is. Mondták, hogy nyomjak. De nem ment. Kérdeztem, hogy nem lehet e guggolva szülnöm, mert így nem megy. Egész vajúdás alatt négykézláb voltam, most meg lefektetnek! De nem lehetett. Kapaszkodtam a térdembe, és nyomtam, nyomtam, nyomtam…
Már azt hittem nem bírom tovább, nem lesz vége. És egyszer csak éreztem, hogy hirtelen szétszakadok, ekkor sikítottam egyet, de a másik pillanatban már éreztem, hogy kicsusszant belôlem a kislányunk. Pontosabban kilôttem magamból. Hajnali negyed ötkor történt. Azonnal felsírt, erôsen, egészségesen. Annyi erôm volt, hogy megemeltem a fejemet, és a lábam között egy kis kalimpáló, ordító, maszatos babát láttam. Ennyi. Sem sírni, sem mosolyogni nem tudtam. Végigcsináltam, vége, ez volt az elsô gondolatom.
A másik pillanatban már a hasamra is tették a babánkat. Fantasztikus volt.
Érezni a kis meleg testét, puszilgattam a buksiját. Ő meg sírva panaszkodott nekem. Ahogy a szemembe nézett egy pillanatra olyan érzésem támadt, hogy mi már régóta ismerjük egymást. Hogy "Igen, téged vártunk apával, te vagy az." Család lettünk. Apa meg ott könnyezett a fejemnél. Én mégis csak ennyit tudtam kinyögni magamból "Szia, pici bogár".
A varrás már nem is fájt, csak a lábam zsibbadt el közben. Addig apa ismerkedett Evelinnel. Én meg csak néztem ôket, és mosolyogtam. Mindennek már hét éve, és bizony sok idôbe tellett, amíg rászántam magam a kistesóra. De ez már egy másik történet. Folyt. köv.

(A cikket beküldte: Vikuc)

Ajánld ezt a cikket ismerôseidnek!

A mi kis Tündérünk megérkezése
Gondoltam én is megosztom veletek a szülésem történetét! Bár elég nehéz szülés volt, de megérte! Akkor még azt gondoltam,... (tovább)

18. hét a várandósságomban
Aki már várt vagy vár kisbabát bizonyára emlékszik a kezdeti idôszak nehézségeire és szépségeire. Valaki könnyen átvészeli... (tovább)

FIGYELEM!
Egy nagyon rövid kérdőív kitöltésével LCD televíziót vagy vásárlási utalványokat nyerhetsz!
Ha időben jelentkezel a játékra, nyerési esélyed többszörös lesz!
Kattints a képre, és regisztrálj, hogy nyerhess!