Elsô Kincsem csodálatos születése

Kedves barátnôm ösztönzött már egy ideje, hogy itt is tegyem közzé két kicsi lányom csodás születését. Remélem, sokaknak ad erôt majd.

A születés az élet kapuja… életet adni egy gyermeknek saját éltünk legcsodálatosabb élményei közé tartozik – egy nô számára pedig kétségkívül az elsô helyen szerepel. Számára nôiességének kiteljesedését jelenti, hiszen nôbôl - szinte egy pillanat alatt - Anyává válik.
Amikor saját szülésemre gondolok, eszembe jut William Blake, s egyik mûve… a Menny és Pokol házassága… hogyan létezhet egymás mellett ennyi fájdalom és öröm, ennyi szenvedés és boldogság, mely szinte percrôl percre változik a hosszú órák alatt, mely során világra hozzuk gyermekünket…?

Nekem majd’ egy napom volt rá, hogy megtapasztaljam a fájdalmat és örömöt, mely szinte hullámvasútként tört újabb és újabb kacskaringókban rám.
Vasárnap reggel volt… s ahogy a Nagy Könyvben meg van írva – ház szalad, felújítás. Igaz, csak a konyha, igaz, nekem nincs dolgom, de mégis… egy leendô Anya és a ház asszonya jobb’ szeretné, ha percek alatt rend lenne. A reggeli kakaó után mégis érdekes dologra leszek figyelmes: mintha valami folyna a lábamon… és a hasam is szurkál, mintha apró tûkkel kicsiny manók játszanának odabent. Áttetszô, víztiszta… magzatvíz… de csak ennyi? Egy-két pohárnyi vizecske tartaná védett közegben az én kis Életemet?
Apa hazaér, mosolygok rá… nem is kell szinte semmit mondanom… tudja… elkezdôdött…
Nyugodtan – immár élesben (ó, hiszen hányszor elgyakoroltuk gondolatban) – felöltözik, kiviszi a kocsiba a kórházi táskát. De még várunk… aztán persze megbeszéljük, hogy ha mégis a magzatvíz, érdemes lenne megnézetni… Kórház. Kissé egykedvû személyzet fogad. Talán szivárog a víz – talán nem… viszont tiszta… jó helye van Johannának… A nyákdugó viszont távozott… Rendben. Várunk. Családi ebéd, jó hangulat, isteni kaják… én alig eszem… hasmenés. Elindulhatunk a startvonaltól. Ebéd után, vissza a törökdúlta házikónkba, de hál’ Istennek, ezek már csak az utolsó simítások a konyhán. Elkészültünk. Jobban talán ki sem tudtuk volna centizni… Pakolás viszont holnapra marad… az az érzésem, hogy nélkülem…
Gyönyörû idô van, ezért kiülök a kertbe, olvasok… mi mást? Kilenc hónapom egyik „bibliájából” A szülés megindulásának jelei címû részt. És gyanúsak alkalmazhatók rám is. És igen: szinte varázsütésre megérkezik az elsô fájás. Startlövés a startvonalon. 20 perc. Fájás. 20 perc. Fájás. S ez így megy, este hétig. Talán jobb lenne a kórházhoz közelebb tudni magunkat, így bemegyünk Krisztián szüleihez, hogy onnan keljünk útra, ha elérkezik a pillanat…
És jönnek a tízpercesek… nyolc óra, kilenc, tíz…éjfél… majd ötpercesek… egy-kettô-három óra. Induljunk. Jobb hamarabb, mint késôbb, jobb szakemberek kezében lenni, jobb nem halasztani az indulást. Mennünk kell. Itt az idô. A kórház kapujában beszélgetünk: legközelebb, ha átlépem ezt a kaput, már egy gyönyörû kisbabával teszem meg.
A szülészet elôtti folyosó kihalt, a fájások még mindig ötpercesek. Sétáljunk egyet, még nem merek becsengetni. Az éjszaka hûvös és nyirkos… a fájások között arról beszélgetünk, hogy vajon a reggeli mogorva személyzet van-e „szolgálatban”, mert akkor talán haza is mehetünk… de nem merem otthon megvárni a háromperceseket… és ott a vajúdó, épp erre a célra. Kád. Kötél. Bordásfal. Igen-igen, maradunk, jó lesz így, és itt vajúdni.
Újra szülészet, újra becsengetünk. Épp elôttünk érkezett egy izgatott Apuka és leendô Anyuka, szintén ötpercesekkel.
Kivárjuk a sorunkat – ám sajnos a kórházi ügyeletes mûszak talán még rosszabb: még kedvetlenebb, még tapintatlanabb, a kedvességrôl talán még nem is hallottak. Méhszáj 1111, éretlen, felvesznek, mert ez a protokoll, de kiraknak a folyosóra. Elôtte azért egy NST-CTG, 100-as fájásokkal. Ez – szerintük – kevés. Apa még csak át sem öltözhet, kinn vár a folyosón 1 órát. Hajnali négykor aztán megkezdjük kálváriánkat, mely fél hétig tart. Séta a hideg folyosón. Persze ötkor Apa jól kiosztja a hirtelenvörös szülésznôt, aki ennek hatására felajánl egy zuhanyt… kinek kell, így?
Ám hat után minden megváltozik. Új mûszak, új emberek. Az éjszakával együtt eltûnnek ezek a „lidércek”, a szülésznô, a mogorva ügyeletes orvos és kapok egy tüneményes szülésznôt és megérkezik az orvosom. Mosolyog, mint mindig, de észrevehetôen más. Törôdô, de egyszerre nagyon határozott, már-már katonás, ám higgadt, nyugodt - s ezt végig megôrzi. Elôkészítés… (a beöntés persze nem a legkellemesebb élmény) és burokrepesztés. Méhszáj tágult az éjjel egy ujjnyit… de messze még a vége. Fájások törnek rám, két-és hárompercesek, igaz a hárompercesek már hajnal öttôl kínoznak.
S hogy milyen egy fájás? Szinte lehetetlen leírni. Uralkodik a testem fölött, elsöpör, maga alá temet. Az ember szinte elmerül a fájdalomban és megadja magát neki. Ám ha elmúlik, akár csak a szél fújta volna el…
A burokrepesztés után indul be igazán „a nagy verseny”. Megkapjuk a bordásfalas-köteles-szülôszékes, vajúdólabdás szülôszobát, de valahogy akkor, abban a pár órában már nem látom a ködtôl annyira jónak és könnyûnek ezeket, pedig nagyon sokat segítettek, ezt utólag belátom. Infúzió, injekciók. Apával ülünk a labdán, s egy-egy fájás számomra igazi fizikai erôpróba, számára valódi lelki megterhelés. Egész testemmel nekifeszülök az ô testének, ô próbál megtartani, de szerencsére erôsebb nálam... pedig szinte gigászi erôvel próbálom leküzdeni a fájdalmat. A fájások közti szünetekben mosolygunk és – alszunk, tulajdonképpen csak elbóbiskolunk – erre van idô. Hiszen egyetlen pillanatot sem töltöttünk alvással az elmúlt éjszaka. Eszembe jut a felújításunk… igen, Apa is fáradt lehet… nagyon. De végig biztat, folyamatosan beszél hozzám- hozzánk, szó szerint: életben tart.
Én hiába szorítom mindkét kezemmel, ô annál jobban biztat, simogat, masszírozza a hátam, nyakam. Jól esik a törôdés. Soha nem láttam ennyire semminek az elônyét, mint az együtt szülésnek. Fél tízkor a másik szobából iszonyatos harc hangjai szûrôdnek át. A másik „ötperces” lány, akikkel szinte együtt érkeztünk feladta. Visít, az ágyát az ajtóhoz rúgja, tiltakozik, ordít, s a többit nem is részletezem… De tíz órára halljuk a babát. Megvan, sikerült. Ám azt a fél óra félelmet kitörölném e történetbôl… Rettegve nézem Krisztián arcát: Ez van még hátra? Képes vagyok rá? Ő biztat továbbra is: igen. Megcsináljuk. Együtt. Hárman. A fájások erôsödnek, orvosom félóránként érkezik: méhszáj egyre jobb, lassan eltûnik. De amíg meghalljuk ezt a bûvös mondatot, még két órának kell eltelnie. Csigalassúsággal kúsznak a percek. Szülésznôm, orvosom odaadással kísérnek végig. De kevéssel dél után elhangzik az újabb bûvös mondat: egy órán belül Baba lesz.
Összeszedem minden erômet, még egyszer, utoljára… erôvel akarok elköszönni a vajúdástól. Én fogok gyôzni, nem veszik, nem vehetik el az erômet e fájások attól, hogy világra hozzam a gyermekem, meg fogom ôket szelídíteni, sôt segíteni fognak nekem. Megindul a szülés, doktorom zöldben, fel a szülôágyra. És célegyenes. Már látom a végén a zászlós embert…
És ekkor… valami furcsa, megmagyarázhatatlan, elképzelhetetlen erô költözik belém… a szülés valami csodálatos. Jönnek a tolófájások, de már érzem a babát a szülôcsatornában. Egyetlen nyomás és átbújt a fejecske a medencén. Csodálkoznak rajta… Az utolsó két-három nyomás elôtt érzem, ahogy egészen közel vagyunk, a feje feszíti a gátat, és akár hihetô, akár nem, ez nem fájdalmas, hanem fantasztikus érzés. A gátmetszést meg sem érzem… egy utolsó nyomással, miközben dokim mellettem ül és segít felülrôl a kezével, majd leugrik, hiszen fogadnia kell a kislányt: 12 óra 48 perckor megszületik Takács Johanna.
Kétségbeesve várom a hangját, de nem ordít… Mi történt? Hol van a kisbabánk? Nézek Apára, de talán nincs baj… csak a nyákot szívják a torkából. És sír. Nem ordít, de sírdogál… Kapálózik… Lila, a fejecskéje csúcsos lett a „nagy utazás” alatt, de gyönyörû… és engem néz. Engem! Én vagyok az édesanyja! A kezeivel, lábaival kapálózik, élvezve a megszerzett szabadságot, s a szûk csatorna után szabadon nyújtóztatja kicsike testét. Apa elvágja a zsinórt, de Hannit elviszik. És ekkor jön az utolsó néhány lépcsô kálváriámon. Mert bár magát a kitolást fantasztikus élményként éltem meg, a hüvely két helyen felszakadt, szétnyílt, s varrni kell. Ez a kb. negyed óra jelenti eddig életem legborzalmasabb és leghosszabb „néhány percét” ami a fájdalmat illeti, s a kétségeket, ami amiatt gyötört, hogy hol lehet a gyermekem...
Persze ezután fellélegezhetünk, már mindenki mosolyog, közben közlik, hogy Johanna épp szétszedi a másik szülôszobát, ahol ellátják… de nekem ez kevés. Látni szeretném… a feszültségtôl, fájdalomtól már-már sírnék… és néhány könnycsepp végig is gördül az arcomon, hiszen egyedül vagyok teljesen, de ekkor jön Apa, sírva, elérzékenyülve az ô kicsike lányával, aprócska, már nem lila, ó egyáltalán nem… s talán a fejecskéje is alakult valamennyit. De nekem így szép.
A mi gyermekünk, szerelmünk igazi gyümölcsét látom benne. Ahogy ott fekszik mellettem és akármilyen pici is, mégis képes arra, hogy szinte azonnal szopni kezdjen, elkezdôdik közöttünk egy újabb, még tartalmasabb és örök idôkig tartó kapcsolat, amit nem vághatnak el úgy, mint a köldökzsinórt. Lelkünk ezentúl összeér, amíg élek, s azután is…
Eszembe jut az a rövidke álom – amit akár hiszitek, akár nem… a fájásszünetek közti röpke egy-két percben álmodhattam… egy rét, lila virágokkal, kicsi házzal. Boldog és nyugodt voltam egy percre… két fájás között. Boldog, hogy nemsokára igazi Anya leszek, hogy nemsokára megszületik a kislányunk, akit annyira várunk már. És eltörpül minden félelem, megszûnik minden fájdalom, a Pokol lassan elhalványul a Menny mellett.
Mióta velünk van Johanna, a Mennyországot éljük át nap mint nap és tudom: Pokol nem létezik: csak az a csodálatos, lila rét… az életünk…

(A cikket beküldte: jjudith)

Ajánld ezt a cikket ismerôseidnek!

Második babánk születése
Ma már kétgyerekes anyuka vagyok. A szülés, az nagyon jó volt! Annyira jól sikerült, hogy a kitolás elôtt 2 perccel még... (tovább)

A szülés megindulásának jelei
Itt részletes leírást talál mindenki azokról a jelekrôl, amikre érdemes odafigyelni. Elsôsorban azoknak a kismamáknak... (tovább)

FIGYELEM!
Egy nagyon rövid kérdőív kitöltésével LCD televíziót vagy vásárlási utalványokat nyerhetsz!
Ha időben jelentkezel a játékra, nyerési esélyed többszörös lesz!
Kattints a képre, és regisztrálj, hogy nyerhess!