|
|
Kategória: Szüléstörténetek Csipike születéseFérjemmel már tizenkét éve vagyunk együtt és úgy gondoltuk, így harminchoz közel jöhetne egy bébi. Szokványos terhességem volt, de sajnos volt egy pár rossz nap a születést követően. Büszkék vagyunk a mi kis drágaságunkra.December 20.-ra voltam kiírva, de mindenki azt mondta, hogy előbb jön. Igy is lett december 5-én hajnali fél négykor hat perces fájásokkal elindultunk a dél-pesti kórházba. 5 óra 5 perckor vettek fel a szülészetre. A férjemet nem engedték be hozzám, míg vizsgáltak. 5 óra 55 perckor spontán elfolyt a magzatvizem, azt mondta az orvos, hogy csak délután vagy este lesz baba. A férjemnek még ekkor sem szóltak. Én bent szenvedtem, ő kint. 7 óra után megjött a nappali nővérke és végre ő beengedte a férjemet. Most már együtt szenvedtünk a kb. három perces fájásokkal. 9 óra tájékán már annyira fájt a hasam, hogy kértem érzéstelenítőt, amit megkaptam fél tízkor, de ekkor már raktak is a szülőágyra, mert már kitágultam teljesen. Hat nyomásra 10 óra 35 perckor 2870 grammal és 47 centivel felsírt Sára lányunk. Két percre rám fektették, de nekem csak két másodpercnek tűnt. Sajnos csak este kaptam vissza. A harmadik napon közölte velem a csecsemős doktor néni, hogy sajnos vénás antibiotikummal kell kezelni a kislányt. A nyolcadik hónap végén jártam, amikor elkaptam a staffilococcus baktériumot. Nálam nem is volt gond, kikezelte az orvos, de, hogy ő nála se legyen gond a későbbiekben (gondolok ilyenre: agyhártyagyulladás, tüdőgyulladás meg még hasonlók) négy napig reggelente antibiotikumot kell, hogy kapjon. Állítólag neki nem fájt, de gondolhatják, én mit éreztem. De, hogy ne legyen beteg - miattam - ki kellett bírnom. Hál' Istennek azóta sem volt semmi problémánk, élénk egészséges kislányunk van, aki most már a második szülinapját is betöltötte. Mindenkinek ilyen könnyű és tehermentes terhességet kívánok. (A cikket beküldte: dencsikné) Ajánld ezt a cikket ismerőseidnek!
| ||||||||