Bercel születése

Nem szerepelt még a terveink között a baba, amikor ô kopogtatott, hogy mégiscsak jönne. Azt szoktam mondani: nem tervezett, de annál jobban várt baba ô, aki sok örömöt hozott az életünkbe. A kisfiúnk hosszan elnyúló vajúdás után végül császármetszéssel látta meg a holdvilágot.

A terhességem nem volt problémamentes, másfél hónapot töltöttem kórházban visszatartás miatt. A 29. héttôl a 36.-ig. Még 2 és fél hetet tölthettem otthon hosszú idô után, mielôtt megindult a szülés a 39. héten.
Bercel a népszavazás napján érkezett, hosszú vajúdás után, császármetszéssel.
Március 7.-én úgy mentem NST-re, hogy már éreztem, valami készülôdik. Aznap délutántól már tíz-tizenöt perces görcseim voltak. Az öt perces fájások 8.-án este 8 óra után kezdôdtek, majd kb. fél 11 körül mentünk be a kórházba a férjemmel, már eléggé kellemetlen erôsségû fájásokkal, ahol vizsgálat után azt mondták, hogy ez még csak 1 ujjnyi, úgyhogy inkább sétáljak egy kicsit. A fájások közben folyamatosan erôsödtek és a séta nem esett jól, inkább ültem a folyosón, miközben a férjem a hátam masszírozta. Majd NST-séta-vizsgálat-NST-séta-elôkészítés-séta és ezek után reggel 9-kor már fel kellett feküdnöm a szülôágyra, bár még csak két ujjnyira tágultam ki. Az orvosom nem tudott bejönni, ezért az ügyeletesnél szültem, amit egyáltalán nem bánok, mert 12 óra vajúdás után kaptam fájdalomcsillapítót, amit az én orvosom nem tudott volna beadni.
Bekötötték az oxitocint, burkot repesztettek és vártunk, bár közben volt némi izgalom is, mert kicsit magas cseppszámon indította meg a szülésznô az infúziót és összefüggô fájásaim lettek aminek hatására Bercel szívhangja leesett, de a doki gyorsan megoldotta a dolgot. Bár alternatív szülôszobába nem kerülhettem, mert azt elfoglalták elôttem, azért az ügyeletes orvos sokszor átcsempészte a labdát, hogy ülhessek rajta, hátha segít, de még így is keservesen lassan haladt a tágulás és én mindig nagyon elkeseredtem az újabb vizsgálatok után, hogy még mindig csak ennyi.... Pedig többször is mondták, hogy már nincs sok hátra, hamarosan meglesz...A férjem viszont hôsiesen helytállt mellettem. Már az éjszaka folyamán lekopott a bôr a kezérôl, annyit masszírozta a derekam.
Szépen eltelt a délután is, kb. 3 óránként kaptam fájdalomcsillapítót, de azért éreztem a fájásokat. Közben bejött egy császár, ahol komplikációk léptek fel és eléggé elhúzódott, megindult egy másik szülés, ami szintén problémás volt, mi meg egyedül maradtunk. Még mindig nem tágultam ki teljesen, még volt egy kis pereme a méhszájnak, de már éreztem, hogy nyomnom kell, ezt azonban nem engedte a szülésznô és ez így ment hosszú ideig... Az utolsó adag fájdalomcsillapító hatása már rég elmúlt. Nem mondom, hogy hang nélkül tûrtem... Amikor végre újra jött az orvos, már teljesen kivoltam. Mondták, hogy forduljak a bal oldalamra, és ha jön a fájás "nyomogathatok", hogy így segítsem a kisfiam fejének a beilleszkedését.
Fogalmam sincs mennyi idô telhetett el így, de még kaphattam egy fél adag fájdalomcsillapítót. Közben vizsgáltak többször, de csak nem akart rendesen beilleszkedni és leszállni a fejecske. Ekkor az ügyeletvezetô megvizsgált és kimondta az ítéletet: megkaptam a lehetôséget, nem ment, úgyhogy mûtô. Erôm már nem volt tiltakozni és rettenetesen fáradt voltam. A császártól egész terhesség alatt rettegtem. Én is császárral születtem. Lehet, hogy tudat alatt az én hibám, hogy így alakultak a dolgok. A lelki tényezôkön sokat rágódom azóta is. Innen már gyorsan haladt minden, bár nem ment simán a dolog, mert el kellett altatni, mivel fájt, ahogy elkezdték kinyitni a hasam. Nem lett tökéletes az érzéstelenítés. Szóval még az sem adatott meg, hogy akkor lássam a fiam, amikor kiveszik. Március 9-én, este 8 óra 55 perckor segítették világra, nagyon hosszú és fárasztó vajúdás után. 3500 grammal és 59 centivel született meg. Megszülnöm pedig azért nem sikerült, mint utólag kiderült, mert rossz volt a fejtartása, rosszul fordult be és ezen sajnos a sok pozícióváltás sem segített, amit a szülôágyon végeztettek velem. Ez azóta is fájó pont számomra.
De örök hálával tartozunk Dr. K.-nak mindazért, amit értünk tett. Köszönjük. Én pedig reménykedem, hogy a következô gyermekemet sikerül természetes úton megszülnöm. Nem gondoltam volna, hogy ilyen gyorsan eljön az idô, amikor azt mondom, hogy bármikor bevállalnám a következôt…

(A cikket beküldte: eperlevél)

Ajánld ezt a cikket ismerôseidnek!

Babavárásaim
Kinek mit hoz a sors...lehet tudni elôre? Vajon boldog babavárásunk lesz? Minden simán fog menni?...Rájöttem, vannak dolgok,... (tovább)

Mellformázás ujjfûzéssel
Ahogy a várandósság során nônek a kebleink, úgy nyújtják a tartóizmokat is. Hogy szülés után könnyebb legyen visszanyerni... (tovább)

FIGYELEM!
Egy nagyon rövid kérdőív kitöltésével LCD televíziót vagy vásárlási utalványokat nyerhetsz!
Ha időben jelentkezel a játékra, nyerési esélyed többszörös lesz!
Kattints a képre, és regisztrálj, hogy nyerhess!