Ahogy a legtöbb weboldal az interneten, ez a webhely is cookie-kat használ, melyekre szükség van a weboldal teljes működéséhez. Weboldalunk böngészésével Ön elfogadja a cookie-k használatát. További információ






Kategória: Szüléstörténetek

Apás szülés

Sokak szerint kár egy férfit beavatni a szülés folyamatába, én a mai napig úgy gondolom nagy hiba lett volna kihagyni ebből a páromat. Tudom sokakat riaszt a gondolat hogy amikor ő ott a szülőágyon kivan szolgáltatva az orvosoknak ne lássa senki a családból a vajúdását. Én a mai napig hálás vagyok a páromnak hogy ott volt velem.

Az egész történet 2003. szeptemberében történt.
13 heti kórházban fekvés után már alig vártam a kisfiam érkezését. Nem mondhatnám, hogy kellemes időket töltöttem bent a klinikán de tudtam a baba érdekeit szolgálja, ha nem vagyok otthon, hanem orvosi megfigyelés alatt maradok. Nyitott méhszájjal vidékről nem szórakozhat egy kismama.

A terhesség utolsó hetén viszont már hazakönyörögtem magam. Tudtam, ha véletlen itt az idő már a babának nem eshet semmi baja. A szülés azonban nem indult be a 40. hét utolsó napján sem, így megbeszéltük a doktorúrral, hogy másnap megint befekszem hozzájuk. Akkor már tudtam, hogy ha nem indul be a szülés, úgyis beindítják és végre láthatom a kisfiam, mert tudtam hogy fiú lesz.
A kórházba menetelt azonban nem kellett megvárnom, mert éjszaka elfolyt a magzatvíz.

Mire beértem a kórházba a doki már ott volt és persze jött a párom is. Fájdalmam még nem volt, de a párom helyettem is idegeskedett. Nagyon sokat segített nekem a jelenlétével. Nézte a monitort és szólt ha kezdődtek a fájások, törölgette a homlokom, volt akibe kapaszkodtam mikor már jöttek az erősebb fájások. Nekem nagyon sokat segített azzal ,hogy melletem volt. Amikor meglátta a baba fejét,,örömmel mesélte hogy mindjárt vége, kitartás, már nem sok van hátra. Azt az érzést pedig amikor végre kint volt a baba, nem lehet hasonlítani semmihez. Egyszerre lettünk szülők és ez olyan érzés, amit azóta sem tudok elmondani. Ott abban a pillanatban egymásra néztünk és mind a ketten zokogtunk.
Azóta szültem még egy kisfiút és ott is bent volt nálam. S abban is biztos vagyok, hogy ha még vállalnánk egy harmadik babát, ő oda is jönne velem. Ennyi az én történetem és kívánom minden kismamának ezt az érzést, hogy a párja vele van ebben a nehéz időszakban is
(A cikket beküldte: andix)



Ajánld ezt a cikket ismerőseidnek!

E-mail címed:
Ismerősöd e-mail címe:


Papás szülésem története
Már váradósság alatt megbeszéltük, hogy én is ott akarok lenni, amikor a kis trónörökös előbújik. Páromnak nemhogy nem volt ellenvetése, de kifejezetten támogatta az ötletet. Egyikünk sem bánta meg... »

Életem Ausztriában 5. – Vajúdás Kiara babával
Július 9-re voltam kiírva, de persze Kiara is túl jól érezte magát a pocakban. Anyum már tűkön ült, otthon árvíz, itt pedig semmi új, ellátta Zsófit és a háztartást, közben tartotta bennem a lelket. Nagyon meleg nyár volt, folyt rólam a víz, már nagyon szülhetnékem... »



Amennyiben még nem tetted meg, most feliratkozhatsz heti hírlevelünkre, melyben a anyaleszek.hu weboldalra felkerült friss cikkekről tájékoztatunk. Itt add meg e-mail címed:
Iratkozz fel friss cikkeinket tartalmazó RSS csatornánkra: http://www.anyaleszek.hu/rss




Minden jog fenntartva © 2017, www.anyaleszek.hu | Jogi nyilatkozat | Kapcsolat: info (kukac) anyaleszek.hu | WebMinute Kft.