Ahogy a legtöbb weboldal az interneten, ez a webhely is cookie-kat használ, melyekre szükség van a weboldal teljes működéséhez. Weboldalunk böngészésével Ön elfogadja a cookie-k használatát. További információ






Kategória: A terhesgondozás

A védőnői szolgálat lemondása - ott, ahol ez nem szokás

Azért írom meg ezt a cikket, hogy példaként szolgáljon a kismamáknak és leendő kismamáknak, akik ilyen-olyan okból elégedetlenek a védőnői szolgálattal. Szeretném, ha más már nem járná meg azt a tortúrát, amit mi, csak azért, mert le merészelte mondani a védőnői szolgálatot.

Talán ott kezdem, hogy 2010 júniusában vettem egy nagyon szép házat egy Csongrád megyei kisváros és egy falu határában. Aránylag közel van a kisvároshoz, a ház pedig elég nagynak és minden szempontból megfelelőnek bizonyult a családalapításhoz.
2013 szeptember végén kiderült, hogy babát várunk. Ekkor még dolgoztam, október vége felé munkaköröm miatt táppénzre kellett jönnöm. Ezzel nagyjából egy időben (miután a választott doktornőm is megerősítette, hogy tényleg várandós vagyok), elérkezett az idő az első védőnői látogatásra. Mivel egy adott faluhoz tartozunk lakcímileg, így elmentem abba a faluba a védőnőhöz. Egy idősebb, tapasztalt hölggyel álltam szemben, akiben semmi kivetnivalóm nem volt személy szerint. Azonban nyilvánvalóvá vált, hogy nekem abba a faluba kell járnom védőnőhöz és adott időpontban terhesgondozásra, amikor kijön a körzeti nőgyógyász is. Kérdeztem, de sajnos nem járhattam a városba, bármennyire is jobb lett volna minden szempontból. Már ekkor gondolkodtam a védőnői szolgálat lemondásán. 2014 január első munkanapján erre sor is került, mert a télen már nem tudtam biztonsággal megközelíteni a védőnőt autó hiányában (később lett pénzünk megjavíttatni, de akkor még másra kellett, én meg busszal igen nagy kedvezménnyel utazok, mivel tanulok is). Tőlünk abba a faluba busszal lehetetlen eljutni, a kisvárosba, ahová óránként van busz nem járhattam védőnőhöz, így lemondtam a védőnői szolgálatot írásban. Egy példányt a védőnőnek, egyet a gyermekjóléti szolgálatnak, nekik az elérhetőségeimmel kiegészítettem.

A gyermekjóléti szolgálat családgondozója kis idő múlva, nyilván váratlanul, meg is jelent nálunk. Készített egy mindenre kiterjedő környezettanulmányt írásban és körbenézett a házban, az udvaron. Láthatta és le is írta, hogy rendezett, jó körülmények között élünk, mindenünk megvan. A hölgy ragaszkodott a további kapcsolattartáshoz, tehát elvileg nekem is menni kellett volna hozzá, amit nem tettem meg, csak egyszer, bicajjal, mert ugyanabba a faluba kellett volna menni, mint a védőnőhöz.
Írt egy ú. n. gondozási tervet. Ezután még háromszor jött váratlanul, telefonon is többször érdeklődött, hogy minden rendben van-e. Közben én is több helyről érdeklődtem, vajon hányszor kötelező még beengednem, meddig kell tartani a kapcsolatot stb. (interneten a vezető védőnőt is megkerestem, írtam több szervezetnek és mindenhol azt a választ kaptam, hogy már így is túlteljesítettem). Kisbabánk születése előtt 3 nappal volt utoljára, ekkor is szétnézhetett. Kérdeztem akkor is, hogy meddig kell még a kapcsolattartás, meddig kell még küldözgetnem a fénymásolatokat, hogy rendesen járok orvoshoz... Hát, egyértelmű választ nem kaptam.

A baba születése után is jönni akart, de akkorra én már kiderítettem nagy nehezen a főnöke kilétét és időpontot kértem hozzá. Nincs bajom a hölggyel, de sokadik forrásból is hallani akartam, hogy meddig kötelező a kapcsolattartás. A főnökasszonya elmondta, hogy esetünkben már egyáltalán nem kellene a látogatás (nem állunk gondnokság alatt, nincs hivatalos védelembe véve a gyermekünk, eddig is többször láthatta a családgondozó hölgy, hogy minden rendben stb.)
A családgondozó hölgy telefonon ugyan mondta, -miután sokadjára kérdeztem -, hogy még egy fél éves ciklust megvárunk, hogy a gyermek megkapja-e az oltásokat. Én a főnökével történő beszélgetésig azt hittem, hogy igen, addig kötelező. Miután felvilágosítást kaptam, hogy az oltások a mi felelősségünk (szülőké) és a gyermekorvosé elsősorban és amíg nincs ellenünk semmiféle határozat, addig nem kötelező a gyermekjóléti szolgálattal történő kapcsolattartás.

A családgondozó hölgy ezután már hajlandó volt lezárni az ügyünket (2014 januártól júliusig) és érdekes módon aláíratott egy olyan papírt is, hogy önkéntesen kértem a családgondozó látogatását. Kérte a fene, legfeljebb azt hittem, hogy kötelező elviselni, de akkor már nagyon nem érdekelt, csak az, hogy végre hagyjanak minket békén. Nyilván ezután a papír után következett a lemondó nyilatkozat is, hogy "x" naptól nem kérem a gyermekjóléti szolgálat "segítségét".
Nagy segítség volt: idegeskedtem, hogy mikor állít be, ha épp nem voltam otthon, akkor mi van, nem tudtam, hogy elvehetik-e a gyermeket, ha nem engedem be őket, egyáltalán, haza adják-e a kórházból, és hogy meddig fog minket szemmel tartani egy idegen a saját házamban.
Bizton állíthatom, hogy nem kötelező több mint fél évig elviselni senkit (amennyiben nincs komolyabb baj). Továbbá az is biztos, hogy már lassan 3 hónapos a fiunk és tökéletesen megvagyunk védőnő nélkül is. A körzeti nőgyógyász csak hab volt a tortán: hatszor mentem el hozzá rendelési időben, vittem a fogadott orvostól kapott papírokat, a véreredményeket és összesen 2 pecsétet adott a kiskönyvbe. Terhesség végén kérdeztem, arról ad-e igazolást, hogy jártam terhesgondozásra, mivel kell az anyasági támogatáshoz: azt mondta, nem, mert én lemondtam a terhesgondozást. Holott, csak a védőnői szolgálatot mondtam le, a faluba nem jártam terhesgondozásra, de hozzá, a városban lévő hivatalos rendelőbe (sztk) mentem becsülettel. Tehát nem adott papírt az anyasági támogatáshoz, sőt, mondta is, hogy aki lemondja a terhesgondozást, annak nem tudja, hogy járna anyasági. A fogadott orvosom pecsételt, így az Államkincstárnál személyesen leadtam a papírokat és mégis megkaptam a pénzt.

Így jártam én, aki a környékünkön állítólag egyedülálló módon lemondtam a védőnői szolgálatot. Csak ennyi bűnöm volt, mégis fekete bárányként kezeltek, mert szerintem ők sem tudták, hogy ilyenkor mi az eljárás. (Várost, falut direkt nem írok, a cél csak a tájékoztatás és leírtam, mint érdekesség, hogy más ne járjon így.)
(A cikket beküldte: aniko900708)



Ajánld ezt a cikket ismerőseidnek!

E-mail címed:
Ismerősöd e-mail címe:


Kórházban töltött napjaim
Történetünk 2011. augusztus 12-től indul. 36 hetes ultrahangon kicsinek mérték a kisbabám. Orvosom javaslatára augusztus 15-én befeküdtem a kórházba megfigyelésre. Felvettek az osztályra és már aznapra újabb ultrahang és NST volt kiírva nekem. Megcsinálták minden... »

Tatar beafsteak és tojás
Szabad-e nyers húst, nyers tojást tartalmazó ételt enni a várandósság alatt? Talán a beafsteaket nem sokan kívánják meg a terhesség hónapjaiban, de sok nyers tojást is tartalmazó étellel találkozhatsz. »



Amennyiben még nem tetted meg, most feliratkozhatsz heti hírlevelünkre, melyben a anyaleszek.hu weboldalra felkerült friss cikkekről tájékoztatunk. Itt add meg e-mail címed:
Iratkozz fel friss cikkeinket tartalmazó RSS csatornánkra: http://www.anyaleszek.hu/rss




Minden jog fenntartva © 2017, www.anyaleszek.hu | Jogi nyilatkozat | Kapcsolat: info (kukac) anyaleszek.hu | WebMinute Kft.