A kis manófalvi habzsolháp kisfiunk születése

Lehet hogy néha nehéz, és késôbb is az lesz, de csodálatos dolog anyukának lenni, fôleg amikor az embernek meglepetés, hogy a kis trónörökös olyan kíváncsi, hogy egy hónappal hamarabb meg akarja ismerni a szüleit...

Nagyon furmányos kis család vagyunk, a tökmagunk is egészen mérnökileg lett megtervezve...nah, de nem is ez a lényeg...Nagyon buzgón már novemberben elkezdtem készíteni a karácsonyi ajándékokat hiszen 2009. december 19-re voltam kiírva, gondolván akkor már úgysem fogok tudni ezzel foglalkozni...
November 24-én este be is fejeztem az utolsó ajándékot...hmm mintha tudta volna a kismanónk, hogy anyának már nincs több dolga idén...Hajnal fél 3-3 felé ébredtem, hogy valami nem stimmel a pocakban...elmentem wc-re, gondoltam csak valami olyat ettem, visszafeküdtem volna, a kistöki nem szól közben.
Mondtam is apának, hogy valami itt nem stimmel...gondoltam, hogy csak jósló fájás, hiszen majdnem egy hónapom van hátra...elmentem hogy lehuzanyozzak, de a panelban, ahol lakunk, takarékossági okokból a meleg vizet éjszaka elzárják, úgyhogy a 1,7 literes kis vízforralóba fel a víz, valamint kondérba a tûzhelyre...apa nagyon lelkes volt, egy tálba keverte össze a forró vizet hideggel és úgy locsolgatta a hasamra...hajnali 4-kor megérkezett a melegvíz, de addigra már tele volt a kád. Hívtam anyum, hogy most mi van, mert vannak fájások de 2-3-7-5-15-4 percesek...rendszerességnek semmi jelét nem mutatta, azért azért azt tanácsolta, hogy menjek be a dokihoz. Még elvoltam itthon, nem akartam menni, mert szentül állítottam, hogy csak szórakozik a kisfiam és mikorra odaérünk a kórházhoz megszûnik minden fájás...
Csak rábeszélt a párom és az apósom, hogy induljunk el... fél 7-kor beültünk a kocsiba, 7-re már a kórházban voltunk. A dokibácsink éjszakás volt, mondtam, hogy direkt úgy indultam, hogy még tudjon pihenni, mondta, hogy milyen rendes vagyok, ezért ô is az lesz velem.
Megvizsgált és közölte velem, hogy max. délre meglesz a baba...anyuci vérnyomása az egekben, délre, dehát még egy hónapja van...
De ô bizony elindult kifelé. Felvették az adatokat fél8-3/4 8 körül felfektettek a szülôágyra, rám kötötték a gépet és kaptam vérnyomáscsökkentôt...
Kérdeztem mikor sétálhatok, mondta a szülésznô, megrepesztik a burkot és utána...
Megrepesztették...aztán már útnak is indultam volna mikor közölték velem, hogy á-á nem megyek én már sehova sem...max 9-re megszülünk. Újabb sokkhatás, újabb vérnyomáscsökkentô. Kérdeztem: - És beöntés? Válasz: - Arra már nincs idô. Nincs idô...kissé feszült állapotban a beöntés hiányától elfogadtam a helyzetet. Kaptam oxitocint és beindult a kis manó, ahogy meg van írva a könyvben... Féltem, hogy apát leüvöltöm, vagy éppen fel akarom majd darabolni a kukacát, de semmi, csak legyezgettem, hogy most így nem jó vagy úgy nem jó...végül is sehogy sem volt jó.
Aztán elkezdtem kiabálni, hogy nagyon nyomnom kell, szaladt a doki a szülésznô és elkezdtünk...nyomtam én ahogy tudtam, de valahogy nem zártam be az összes nyílást az arcomon és a kiskakashoz hasonló kukorékolást produkáltam...aztán elkezdtek röhögni és letoltak hogy ne kukorékoljak, mert így nem jön ki a manókánk, közben készültek a gátmetszéshez, elôvették az injeciós tût...Kérdezte a dokibácsi, hogy állok az érzéstelenítôvel? Mire a párom válaszolt, hogy: - Ő bizony rosszul - és már fehéredett is... mondtam ott az egyik nôvérkének, hogy vigyék ki, mert ha itt elájul, még meg is ruházom a szülés után...de összeszedte magát.
A nyomás közben addig-addig piszkáltak a kukorékolással, hogy bedühödtem és 3 nyomásra kint volt az életünk értelme. A mi kicsi Kendebabánk...Kérdezték apát, hogy elvágja a köldökzsinórt, de ô határozott nemmel válaszolt, közben össze vissza puszilgatott hogy milyen ügyes is voltam. 2250 gramm és 46 cm...amilyen picike, a hangja nem egyenesen arányos vele, kiabált ám, hogy "megérkeztem vigyázzatok csajok", aztán a mellkasomra tették és életem legcsodálatosabb élményét éltem át...igen anyuka lettem, én anyuka, ennek a kis maszatos, nagy hajú tüneménynek az anyukája.

(A cikket beküldte: cukorborsobogi)

Ajánld ezt a cikket ismerôseidnek!

Mi lesz, ha ô is lány?
Nagyon sok hasonló cikket olvastam, bevallom, sok szép történet, és úgy döntöttem, leírom én is, mivel nagyon szép emlék,... (tovább)

Gyógyfüvekbôl gyerekeknek
Modern korunkban sajnos hajlamosak vagyunk arra, hogy bármilyen tünetet produkáljon is a gyerek, rögtön szaladunk, és... (tovább)

FIGYELEM!
Egy nagyon rövid kérdőív kitöltésével LCD televíziót vagy vásárlási utalványokat nyerhetsz!
Ha időben jelentkezel a játékra, nyerési esélyed többszörös lesz!
Kattints a képre, és regisztrálj, hogy nyerhess!