Kategória:

40 felett anyának lenni

Nem lehetetlen. Régóta szerettem volna a történetemet megosztani 40-en felüli babavárókkal. A kor nem számít, 40 felett is lehet egy nő anya. Sokan vannak, akik új társnak szülnének babát, de már van vagy vannak gyermekeik, sokan vannak, akik még nem anyukák, csak későn találtak rá a nagy "Ő"-re, vagy eddig még nem akartak anyák lenni, vagy régóta szeretnének, csak nem jött össze. Nekik szánom a történetem.

Nem akartam soha szüléstörténetet írni, most se azt szeretnék. Egyre több fórummal, klubbal találkozom, van ahol én is tag vagyok, figyelemmel kísérem a babára várók sorsát. Inkább valami pozitív energiát szeretnék adni, saját példát, hogy nem lehetetlen anyává válni 40-en túl sem.

Röviden a hátterem: van egy 16 éves lányom, 2. házasságomban élek, férjemnek nem volt gyermeke.
Szerettünk volna babát, 5. éve élünk együtt, pár hónappal esküvő után teherbe estem. Hamar kiderült: ikreket várok. Nagyon nem örültem ennek, képben voltam, hogy elég veszélyes az én koromban, nincs aki garantálja, hogy két egészséges babám fog születni.
A dokim azt mondta, nem vagyok fiatal, egy még felszívódhat, ami nem történt meg. Így ezt a terhességet nem tartottam meg. Nem kell ítélkezni, én fogyatékos gyerekekkel dolgozom, tudom, mit jelent egy beteg baba a családban.

Kivártuk a 3 hónap türelmi időt és elkezdtünk próbálkozni. Sehol semmi. Néztem én páfrányokat mikroszkópban, amiket se éles fénynél, se zseblámpánál nem láttam, volt gyertyaállás, minden, de nem jött a baba.

Tudtam, lépni kell, mert sürget az idő. A petesejtek, ha épp vannak, már nem túl jó minőségűek, a hormonszint se biztos, hogy jó.

Kerestem egy nőgyógyász endokrinológust. Csinált hormonvizsgálatot, azt mondta, koromhoz képest jó. Ekkor már 41 éves voltam. Kezdtük a Clostylbegit kúrát. Volt 2 érett tüsző, méretre is megfelelt, első alkalommal félidőben nézték a méretet és hazaküldtek spontán próbálkozni. Nem sikerült.

Következő hónaptól már Closty mellett kaptam tüszőrepesztő Choragon injekciót, de az se segített.
Spontán is próbálkoztunk, de hiába. Az idő telt, menzeszem hol volt, hol nem, néha egy tisztasági betét elég volt, annyi volt a vérzésem. Tudtam, versenyt futok az idővel, merül ki a petefészkem, ez az oka, a hol vérzek, hol nem történetnek.

SOTE I
Itt mindig csak vérvétel volt, fél nap ücsörgés hormon eredményekre várva, hol jó volt, hol nem, semmi nem történt. Eltartott vagy 4 hónapig, mire egy doki közölte, az FSH szintem elég alacsony, valószínű, korai petefészek kimerülés, barátkozzak esetleg a petesejt donációval. Ezt meg se hallottam.
Van gyermekem így nem volt bennem az a „mindenáron babát akarok érzés”, bár szerettem volna, ha férjemnek is lenne saját gyermeke.

Kaáli intézet
Szabad dokiválasztás van, kinéztem a doktornőt, név nélkül itt. Elmentünk, rendes volt, van várólista, de koromra való tekintettel kiírt lombikra, ottjártunkhoz képest 1 hónapra.
Otthon átbeszéltük a dolgokat és azt mondtam: nem.

Mensi megint hol volt, hol nem, így elkezdtem barátcserjét szedni, ami már az első hónap után a ciklust rendbe hozta.
A baba projektről letettünk, mert belefáradtam abba, hogy mindig akkor van szex, amikor kell, mindegy, van kedvem, vagy nincs, fáradt vagyok vagy nem. Már nem tudom, hány ezer forintnyi tesztet elhasználtam feleslegesen. Megbeszéltük a férjemmel, itt a STOP. Nem akarunk babát, letettünk róla, éltük az életet tovább.

Szerettük egymást, amikor kedvünk volt hozzá. Nem stresszeltem, megjön, nem jön, ha késik, akkor talán mégis lehet baba vagy nem.
Haláleset történt a családban, sógornőm meghalt rákban, intéztem innen Pestről neki a Hospice doktornőt, ápolónőt, gyógyszereket, el voltam foglalva. Egyszer rémlett, nem jött meg, de azt se tudtam, mikor kellene. Rég nem vezettem, mert ugyan volt szinte minden hónapban, de már nem számított.

Vettem egy tesztet és pozitív lett.

Csodás 9 hónap következett, persze a 14. héten chorionbiopszia a korom miatt, akkor tudtam, egészséges kislányom lesz. Problémamentes terhesség, programozott császár kiírás előtt 1 nappal. Ennek nem örültem, első gyerek spontán baba volt programozott hüvelyi szülés, de most nem engedték, majd 44 éves voltam.

2011.11.11-én megszületett Nadia Damjána a 2. hercegnőm.

Történetem nem csoda, így szeretném bátorítani azt a sok asszonyt, akik 40-en túl is babát szeretnének, hogy nem lehetetlen. Sokszor az a baj, nagyon rágörcsölünk és semmi más nem lebeg a szemünk előtt, mint a pozitív teszt. Ki kell kapcsolni, másra kell gondolni!
Persze tudom, vannak olyan nők, akiknek van egészségügyi problémája és azért nem jön a baba. Nekik szurkolok, erőt, kitartást, hogy az álmuk beteljesüljön, akik viszont "problémamentes" 40-en felüliek, azok is higgyenek benne, nem lehetetlen!
Remélem kis reménysugarat tudtam adni...
(A cikket beküldte: Dina68)



Ajánld ezt a cikket ismerőseidnek!

E-mail címed:
Ismerősöd e-mail címe:


Az én teherbeesésem története
Azért írok ide, mert nagyon sok csodálatos cikket olvastam itt. Szeretném leírni nektek, azoknak, akik nagyon szeretnének gyermeket, de még nem jött össze, hogy milyen furcsa is az élet. »
Amikor a lehetetlen mégis lehetséges!
Azt hittük, soha nem jön el az a nap, amikor nem azért sírunk, mert egy csíkot látunk, hanem azért, mert kettőt. A férjemnél megállapították, hogy lombik programhoz sem lesz elég a sejtje, és láss csodát, most egy 6 hónapos kisfiút hordok a szívem alatt. 3 év... »



Amennyiben még nem tetted meg, most feliratkozhatsz heti hírlevelünkre, melyben a anyaleszek.hu weboldalra felkerült friss cikkekről tájékoztatunk. Itt add meg e-mail címed:
Iratkozz fel friss cikkeinket tartalmazó RSS csatornánkra: http://www.anyaleszek.hu/rss




Minden jog fenntartva © 2014, www.anyaleszek.hu | Jogi nyilatkozat | Kapcsolat: info (kukac) anyaleszek.hu | WebMinute Kft.